Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1938. szeptember

34 28-29. évi II. tc. 13. §-ára, amely szerint az egyházkerület a közlekedési viszonyokra való tekintettel osztja be a politikai községiek területét az egyházközségekbe. Előadják, hogy őket 200 éves kapcsolat fűzi Orosházához és hitéletük élésére, vallásos kielégítésére csak az eset lehetséges, ha Orosháza községhez fognak továbbra is tartozni. Majd kérik a kerületi közgyűlést, hogy azon esetben, ha ezen indokok nem volnának elegendők az egyházmegyei közgyűlés határozatának megváltoztatására, úgy rendelje el az ottani evangélikus hívők megszavaztatását abban a kérdésben, hogy Orosháza vagy Szentetarnya egyházközséghez kivánnak-e tartozni. Orosháza egyházközség fellebbezésének indokául pedig felhozza, hogy nemcsak a kérdéses határrész, hanem a szentetarnyai egyházközség egész területe is az orosházai egyházközséghez tartozott. Később, amidőn Szabads z entetornya és Szentetornya politikai községek egyesültek a kerületi közgyűlés 1924. évben alapos vizsgálat után az ú. n. Schossberger-féle földlek megjelölési területet a szentetornyai egyházközségnek - ítélte, viszont a vele összefüggésben nem levő Tóth-tanyai területet továbbra ,iis az orosházai egyházhoz tartozandönak hagyta meg, mert úgy a jó közlekedési viszonyok, valamint az a körülmény is, hogy az ottani lakosok minden kapcsolata, családi és gazdasági élete is Orosházához fűzik. Előadják, hogy Orosháza egyházközség már területileg sókat veszített s ezen újabb veszteség igen súlyosan érintené az egyházközség amúgy is gondokkal küzdő anyagi helyzetét, különösen most, amikor a beruházási törvénnyel kapcsolatosan az egyházközségnek 50.000.— pengő vagyonváltságot kell fizetnie és gimnáziumot is kell fenntartania. Végül előadják, hogy az elcsatolás sérelmes azért is, mert annak következtében az a helyzet fog előállni, hogy a hívők annak az egyháznak a szolgálatait fogják igénybe venni, ahol adót nem fizetnek és annak az egyháznak fognak adózni, amelynek szolgálatait a rossz közlekedési viszonyok miatt igénybe sem vehetik. Az intéző bizottság javasolja a kerületi közgyűlésnek, hogy a kerületi közgyűlés a fellebbezéseket utasítsa el és hagyja helyben a békési egyházmegye 1938. július hó 20-án tartott közgyűlésén 27. pont alatt hozott határozatát, mert az az 1934—37. évi VII. tc. 5. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelel. Ugyanis ez a törvényszakasz kimondja, hogy az egyházmegye hatáskörébe tartozik a politikai községeknek, telepeknek, pusztáknak az egyházközségbe való beosztása és pedig azokba az egyházközségekbe, amelyek a hívek egyházi gondozása szempontjából a legalkalmasabbak. Miután pedig az egyházmegye a helyi viszonyokat ismeri és az ottani hivek lelkigondozása legalkalmasabb módon való kielégítése tekintetében is a legtájékozottabb, a közgyűlés határozatát a kerületi közgyűlésnek annál is inkább el kell fogadnia, mivel az a törvény azon rendelkezésének is megfelel, hogy az ottani hívők most már az egyházi adót is ugyanabban a községben fogják fizetni, ahol az állami adóval is meg vannak róva. Horémusz Pál az érdemi tárgyalás elhalasztását kéri. A pestmegyei felső egyházmegye felügyelője, mint az egyházkerületi felügyelőt helyettesítő világi elnök az intéző bizottság javaslatát szavazás alá bocsátja; egyben figyelmezteti a közgyűlést, hogy csak azok szavazhatnak, akik megbízó levéllel vannak ellátva. Megejtetvén a szavazás: A kerületi közgyűlés az intéző bizottság javaslatát 15 szavazattal (12 nemmel szavazóval szemben) határozati erőre emeli s a fellebbezéseket elutasítja. 29. Tárgyaltatott a szarvasi hadviselt evang. tanítók hadipótdija tárgyában beadott felebbezés. A békési egyházmegye 1938. évi július hó 20-án Orosházán tartott közgyűlésének a szarvasi hadviselt evang. tanítók hadipótdija iránti kérelme tárgyában hozott azon határozata ellen, amely szerint az egyházmegye közgyűlése a tanítók fellebbezésének helyt