Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

6 2. Élete és esperesi munkáséaga az odaadó, buzgó egyházi férfi valódi építő munkássága volt. Ezért a hűséges szolgálatért köszönet, hála illeti. Kérem a Közgyűlést, hogy ennek jegyzőkönyvünkben adjunk kifejezést. Utóda az egyházmegye esperesi székében Kelló Gusztáv szarvasi -lelkész úr lett. Azzal a megnyugvással üdvözlöm őt ebben a tisztében, hogy eddigi érdemes lelkészi működése biztosítéka annak, hogy a békési egyházmegye hitében erős, tettrekész férfiút ültetett esperesi székébe. * Változás állott be az alesperes személyében is, Bartos Pál alesperes úr nyugdíjba távozásával. Bartos Pál alesperes úr egyházában, egyházmegyéjében az átlagot jóval felülhaladó odaadással, lelkesültséggel töltötte be tisztét, fáradhatatlan buzgósággal épített, lelkesített s az a közbecsülés, amellyel hívei, munkatársai körülvették, a jó lelkész, kiváló egyházi tisztviselő példaképévé avatták őt. Elismerés, hála és köszönet illeti őt kerületünk részéről is, aminek jegyzőkönyvünkben adjunk kifejezést. Utódává az egyházmegye Zeman Mihály tótkomlósi lelkész urat választotta meg. Az ő kiváló képességei, tettrekész agilitása teljes bizalmat kelthetnek, ezzel a bizalommal üdvözlöm őt új tisztében, működésére Isten áldását kérem. Űj férfiú került felügyelői karunkba is azáltal, hogy Tótkomlós dr. oroszi Marton György államvasúti tanácsos urat választotta felügyelőjévé. E helyről is üdvözlöm őt kerületünk nevében abban a meggyőződésben, hogy az ő fiatalos energiája, hitbeli odaadása és képességei érdemes munkára fogják serkenteni egyházunk és kerületünk érdekében. Mélyen, tisztelt Közgyűlés! Amint nem váltak valóra reményeink államéletünk terén, nagy részben beváltatlanok maradtak kerületi belső életünk vonatkozásában is. E téren örvendetesen valóra vált reménységünk annyiban, hogy a visszatért bácskai tót és magyar egyházak mint bácsi esperesség a már megtartott esperességi gyűlésen állást foglaltak, hogy a bányai egyházkerületünk kebelébe visszatérnek. A testvér őszinte meleg szeretetével öleljük őket immár végleg keblünkre és ígérjük, hogy az igaz és jó testvér érzésével osztozunk életük .minden feladatának munkájában. Sajnos azonban nem váltak valóra reményeink a bácskai német egyházközségek elszakadási tervük megváltozása iránt. A német egyházközségek még ma is külön egyház alakítására törekszenek minden jog és alap nélkül, mert a jog a mi oldalunkon áll. Az a többszázéves együttélés, amelyet a bácskai német egvházakkal együtt töltöttünk, azok az állami és egyházi törvények, amelyek az együttélés tartama alatt kimondották, hogy minden Magyarországon élö evangélikus a magyarországi evangélikus egyházegyetem tagja, a mi jogunkat alapozza meg megingathatlanul. Jogszabály az, — közjogi vonatkozásban is — hogy qui prior tempore potior jure. Ez azt jelenti, hogy aki előbb volt a jog birtokában, ezé az erősebb jog. Érthetetlen ezért, hogy a Bácska visszacsatoltatván az országhoz, a bácsi esperesség német része mi alapon vindikál magának külön egyházhoz való jogot. A megszállás tartama alatt egy idegen hatalom által engedélyezett és csak pár évig élt különállás, a mi százados jogainkat nem érintheti akkor, amikor a status quo ante helyreálltával a területi egység vissza-