Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

4 Gyula egyházmegyei megbízottak, Detre Lajos, Kendeh-Kirchknopf György, dr. Boér Elek, dr. Riccsánszky Endre egyházmegyei kiküldöttek. A pestmegyei alsó egyházmegyéből: Bakay Péter esperes, Bakay Zoltán, Maurer Frigyes egyházmegyei megbízottak, Kemény Gábor, Bachmann Frigyes, Sikter András egyházmegyei kiküldöttek. Mint tanítóképviselők: Mendelényi János és Ponicsán Mihály. Az aszódi gimnázium részéről: dr. Nagy Imre igazgató. A békéscsabai gimnázium részéről: Pataky Samu igazgató. A budapesti gimnázium részéről: dr. Koch István igazgató. A budapesti leánygimnázium részéről: dr. Bánkúti Dezső igazgató. A szarvasi gimnázium részéről: dr. Nádor Jenő igazgató. A szarvasi tanítónőképző részéről: Lipter Melánia igazgató. Mint az egyházkerület tisztviselői: Uhrin Károly, Rohály Mihály, Bódy Pál, Wolf Lajos törvényszéki bírák, dr. Reil Lajos középiskolai tanfelügyelő, Zeman Mihály népiskolai tanfelügyelő, Sándy Gyula számvevő, Sárkány Béla egyházi főjegyző, dr. Scholtz Oszkár világi főjegyző, dr. Mészáros Gyula ügyész, Ruttkay-Miklián Gyula püspöki titkár és H. Gaudy László vallástanítási felügyelő. 2. Dr. Pesthy Pál egyházkerületi felügyelő a közgyűlést az alábbi beszéddel nyitja meg: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Elsősorban is hálatelt szívvel fordulok Istenhez azért a kegyelemért, hogy megengedte, miszerint szeretett Főpásztorunk, a Püspök Ür Őnagyméltósága mai közgyűlésünkön e gészségét visszanyerve, résztvehet. Hónapokig tartott nyűgös betegsége komoly gondokat okozott nekünk s igaz meleg együttérzéssel vettünk részt szenvedéseiben s most, hogy ismét itt van erőben körünkben, boldog örömmel üdvözlöm őt a kerület nevében is. Nagy volt ő kínos betegségében is, mert betegségének tartama aiatt is teljes odaadással irányította a kerület vezetését, meg nem tört kedéllyel és eréllyel intézte a legkisebb jelentőségű ügyeket is. Kérem az Istent, tartsa meg egészségben, erőben kerületünk és egyházunk oszlopául még sokáig. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az a reménység, amely egy éve, amikor a szovjet elleni háborúba a szovjet támadás által belekényszeríttettünk, t. i., hogy ez évi kerületi gyűlésünket már egy megbékélt világban tarthatjuk meg, sajnos nem vált valóra. Sőt ez év folyamán még nagyobb erővel, még nagyobb odaadással síkra kellett szállnunk hazánkért, létünkért. Nagyon sok család fiát, fejét és hozzátartozóját adta a hadrakelt seregnek s ezek között mint első a legelső magyar, Kormányzó Urunk Őfőméltósága adta legkedvesebb fiát. A nemzet nagy ünnepén, szent István napján egy szó nyilallott a hazán keresztül: vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes Úr az orosz harctéren hősi halált halt. Folytatom a költővel: ,,e röpke szóban annyi fájdalom." Fájdalom szakadt a nemzet minden egyes tagjára, mert elvesztette egy ízig-vérig magyar kötelességét élete árán is híven teljesítő tagját, de elvesztette szent István trónjának, koronájának a Kormányzó Ür után második őrzőjét, elvesztette jövőnk zavartalan élete egyik biztosítékát, elvesztette Kormányzó helyettesét. Mélységes fájdalom és gyász szakadt azonban a megdicsőült családjára, szüleire, ifjú nejére és gyermekére. Az a hős és nemes férfi, aki ennek a nemzetnek valódi atyja és új életre hívója, aki a kötelesség-