Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

54 Örömünkbe azonban fájó cseppeket vegyít annak tudata, hogy a Délvidék visszahódítása is véráldozatot követelt, a keresztyénség ádáz ellenségével, a bolsevizmussal vívott öldöklő harc pedig magyar testvéreink százait és ezreit kívánja áldozatul. És ha minden okunk meg is van arra, hogy büszkeséggel tekintsünk vitéz hadseregünknek a sokszoros ellenséggel vívott hősies küzdelmére, mégis minden egyes magyar testvérünknek hősi halála fájdalommal tölti el lelkeinket és arra késztet minket, hogy buzgó imában kérjük az Egek Urát, hogy vessen véget mielőbb az öldöklő háborúnak és a nyomában járó szörnyű pusztulásnak és derítse fel az emberiségre az óhajtva várt, rég nélkülözött békének hajnalát. Egyházkerületünk életében egy kiemelkedő örvendetes évfordulóhoz érkeztünk el. Püspök Urunk Önagyméltósága a közelmúlt napokban töltötte be áldásos papi működésének ötvenedik esztendejét. Mély tisztelettel és őszinte örömmel ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy szeretett Főpásztorunkat e nevezetes évforduló alkalmából kerületi Gyámintézetünk nevében hódoló tisztelettel és meleg testvéri szeretettel üdvözöljük és életének további éveire a jó Isennek áldó és megsegítő kegyelmét kérjük. De más okunk is van arra, hogy püspök urunkat mai közgyűlésünkből mély tisztelettel üdvözöljük, mert Kormányzó Urunk Őfőméltósága az elsők között tüntette ki püspök urunkat az általa most alapított Nemzetvédelmi Kereszttel, amelyet avégből alapított, hogy vele azokat tüntesse ki, akik az elmúlt nehéz időkben, különösen pedig az ellenforradalmi mozgalmakban, valamint az irredenta törekvésekben bátor és életüket is kockáztató magatartást tanúsítottak. Mindnyájan tudjuk, hogyha valaki, úgy püspök urunk sokszorosan rászolgált erre a kitüntetésre, mert meghajolni nem tudó, gerinces, félelmet nem ismerő és semmi veszedelemtől vissza nem riadó egyénisége a legnehezebb időben is tündöklő példája volt a hazáját lángolóan szerető, érte minden áldozatra kész hazafinak. Vajha a kegyelem Istene még sokáig megtartaná Öt magas állásában, egyházkerületünk élén mindannyiunk örömére és büszkeségére. Az elmúlt esztendőben az öröm mellett fájdalmas veszteségek is érték Gyámintézetünket. Az élet és halál ura május 17-én magához szólította a Gyámintézetnek egyik leglelkesebb hívét és legnagyobb jóltevőjét, dr. Thébusz Aladár kúriai tanácselnököt, aki életében is mindig bőkezűen tette le a maga adományát a Gyámintézet oltárára és végrendeletében is gazdag bőkezűséggel emlékezett meg a Gyámintézet áldott munkájáról, amikor a budapesti Hűvösvölgyben levő, mintegy 70—80 ezer pengő értékű villáját a Gyámintézetre hagyta. Nemes hagyatékával aranybetűkkel írta be nevét Gyámintézetünk történetébe

1. Emlékét kegyelettel fogjuk őrizni hálás szíveinkben. Június hó 11-én örök pihenőre tért a budapesti egyházmegye gyámintézetének egyházi elnöke, Broschkó G. Adolf, a Deák-téri német egyház érdemes lelkésze, aki hosszú időn át buzgó vezetője volt egyházmegyéjében a Gyámintézet ügyének. Benne melegszívű testvért és buzgó munkatársat veszítettünk el, akinek elmúlása őszinte fájdalommal tölti el lelkeinket. Adjon neki az Ür a nemesen megfutott hosszú élet után csendes nyugodalmat. Sírja felett egyházkerületünk Gyámintézetének hálás kegyelete virraszt. Alig temettük el Broschkó Gusztáv Adolfot, amikor egy megrendítő gyászhír remegtette meg lelkeinket. A Broschkó G. Adolf helyébe egyházmegyei gyámintézeti elnökké megválasztott Szántó Róbert kelenföldi lelkész június hó 28-án egy megzavarodott ember gyilkos merényletének áldozata lett. Benne az Úrnak hű szolgája, evangélikus egyházunknak nagyképzettségű, közszeretetben álló, vezérlésre hivatott munkás tagja tért meg örök pihenőre. Nagy reménységgel néztünk gyámintézeti munkássága elé, de mielőtt még munkába állhatott volna, az Ür kifürkészhetetlen akarata váratlanul elszólította őt körünkből. Fájó részvéttel és őszinte kegyelettel áldozunk a kiváló pap és jó tesvér emlékének. A budapesti egy-