Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

38 13-14. mint építkezési vonatkozásban megfelelő ellenőrzés alatt állott. Meg kell említeni, hogy a birtok egy része erős belvíz okából víz alatt állott, mely egyszersmind az épületekben is súlyos károkat okozott. A károk helyreállításának költsége részben a kerületet, részben a bérlőt terheli. A püspök úr évi befizetése folytán megfelelő fedezet áll a kerület rendelkezésére, úgyhogy a javítási munkálatokat sürgősen meg lehet kezdeni. A közgyűlés a bejelentést jóváhagyólag tudomásul veszi. 14. Olvastatott a népiskolai tanfelügyelő alábbi jelentése: Főtisztelendő és Nagyméltóságú Iskola Bizottság! Amikor az 1940—1941 tanévről jelentést teszek, mindenekelőtt hálával emelkedik fel lelkem az Istenhez, aki sok megpróbáltatás után, az elemek pusztítása és fájó és keserű könny között örömkönnyet is fakasztott s csonka hazánk két gyöngyét, Erdélynek egy részét és az aranykalászt ringató Kánaánt: a Bácskát visszaadta nékünk. Reményeink, melyek hitünk nyomán keltek, egymásután válnak valóra s az isteni igazságszolgáltatás döntögeti az emberi gonoszság szülte ítéleteket és határokat, s mi érezzük, hogy sorsunk annak kezébe van letéve, aki egyedül intézi a népek és nemzetek sorsát. Nem vagyunk kicsiny nemzet sem a számot, sem a kultúránkat tekintve. Hivatást bízott reánk az Űr s miként a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is fáklya vivői akarunk lenni annak a kultúrának, amelynek egyedüli alapja az evangélium. Aki az iskoláinkról szóló jelentéseket az egyházmegyei gyűléseken hallotta, meggyőződött arról, hogy gyermekeink, egyházunk s hazánk sorsa és jövendője a legjobb kezekben van letéve. Hiábavaló s meddő vállalkozás egyházunk felett a lélekharang-kongatás, mert a jelentések olvasása közben valami olyan érzés ragadja meg az embert, hogy ilyen munkával, s ilyen hittel csak győzni lehet. Egyházkerületünk minden tanítója és minden hitoktatója erős evangéliumi alapon áll s lelke és szíve húrjainak megfeszítésével dolgozik egyházának s hazájának építésén és felvirágzásán. A vizsgákról szóló jelentések valóságos dicshimnuszai a becsületes és lelkes munkának. A munkások minden dicséretet és elismerést megérdemelnek s az a kevés, percentben ki sem fejezhető kivétel, ahol a munka nem volt ilyen, csak erősíti a szabályt s hinni engedi, hogy az a sok nemes példa ezeket is magával fogja ragadni. Ezen örvendetes megállapítás után rátérek a részletes jelentésre. Egyházkerületünk elemi- és továbbképző népiskoláiban az elemi tagozaton: 246 tanerő (203 rendes, 28 helyettes és 15 kisegítő helyettes, köztük 55 nő) 12.489 tanulót, a továbbképző tagozaton: 1748 tanulót oktatott. Ezek közül evangélikus vallású volt: az elemi iskolában fiú: 5859, leány: 5760, együtt: 11.619 tanuló, másvallású pedig: 870, a továbbképzőben evangélikus: 1436, másvallású: 312. Összes evangélikus tanulók száma: 13.085, 163-al több, mint az előbbi tanévben. A nem evangélikus iskolákban: 235 vallástanító (131 lelkészi és 104 tanítói s egyéb képesítésű) 29.686 evangélikus vallású tanulót oktatott, kik közül: 14.289 volt elemi iskolás, 5333 továbbképzős, 191 alsófokú gazdasági, 2883 iparos- és kereskedőtanonc, 3108 polgári, 102 tanítóképzős, 3192 gimnáziumi és 488 egyéb középiskolai tanuló. Az előző évekhez képest az összlétszám: 781-el nagyobb. Szaporodás, illetve emelkedés van a múlttal szemben az elemi iskolában: 530-al,