Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1941. október

6 Gróf Széchenyi István ekkor tűzte élete munkájának lobogójára azt a jelszót és célt ,,A magyar nem volt, hanem lesz". Ennek a megvalósítására áldozta azután minden erejét, tehetségét. Közgazdasági, közlekedési, kultúrális, társadalmi létesítményeivel lerakta az alapjait annak az új magyar életnek, amely az országot a 20-ik század első évtizedéig az erő, a gazdagság és kultúráltság igen magas színvonalára vezette el. Legyen ezért áldás az ő halhatatlan emlékén és most, amikor ismét egy új világ kialakulásának napjait éljük, legyen az ő élete az ő munkája, legyenek az ő eszményei valamennyiünk számára példa és útmutatás. A mély tisztelet és meleg szeretet érzésével kell megemlékeznem airól, hogy most van 50 éve "annak, hogy nagyrabecsült elnöktársam, Püspök Urunk őnagyméltósága lelkészi pályafutásának eredményes, diadalmakban gazdag útján elindult. Ez az út minden változásában egy erős, öntudattól duzzadó, minden szépért, jóért lelkesülő és munkálkodó, hitében sziklaszilárd, megalkúvást nem ismerő lélek útja volt. Lelkészi működésében mindig az örök Evangélium ékesszavú hirdetője, a gyámolításra szorulók odaadó támogatója, egyházközigazgatási működésében pedig az egyházépítés, iskoláink színvonalának gyarapításának fáradhatatlan munkása, amit legfényesebben az a közel negyvenet számláló új templom és alakult új egyházközség bizonyít, amelyek létrejöttüket mind az ő gondoskodó, fáradhatatlan egyházszeretetének köszönhetik. E példaadó lelkes munkáért dicséret, dicsőség és hála illeti az egész magyar evangélikusság, különösen pedig egyházkerülete, a bányai egyházkerület részéről. Hálát adok az Istennek, hogy őt nekünk adta s nekünk megtartotta, kérem őt, fogadja mindezekért az egyházkerület hálájának, ragaszkodó szeretetének és el nem muló bizalmának nyilvánítását. De engedje meg kedves Elnöktársam, hogy a magam részéről is megköszönjem azt a megértő, együttérző meleg támogatást és barátságot, amelyet irányomban tizenkét évi zavartalan, egymást mindig megértő együttműködésünk ideje alatt tanúsított s melyet én mindig igaz nagyrabecsüléssel és meleg szeretettel viszonoztam. Ezektől az érzésektől áthatva, kérem az Istent, tartsa meg szeretett főpásztorunkat a mai friss testi és szellemi erőben egyházunk, kerületünk, hazánk számára még soká. Kedves kötelességet teljesítek abban is, hogy megemlékezem dr Kapi Bélának, a dunántúli egyházkerület püspökének, egyetemes egyházunk lelkészelnökének huszonöt éves püspöki évfordulójáról is. A mi egyházkerületünk elnöksége részéről őt már üdvözöltük, de lelki szükségét érzem annak, hogy e nevezetes évfordulóról erről a helyről is megemlékezve s kerületünk nevében őt egyházunk körül szerzett nagy érdemei szerint igaz nagyrabecsüléssel üdvözöljem. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A lefolyt év folyamán a fájdalmas veszteségek súlyos csapásai is érték kerületünket. Elvesztettük Broschkó Gusztáv Adolf, Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes urakat, Magócs Károly, Szántó Róbert, Morhács Márton, majd a legutóbbi napokban dr. Szeberényi Gusztáv lelkész urakat. Oszlopos, erős tagjai voltak kerületünknek, emléküket kegyelettel fogjuk megőrizni.