Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

56 32-33. A kerületi közgyűlés a javaslatokat határozati erőre emeli; egyben Zászkaliczky Pál esperesnek a szerda esti templomi ünnepélyen tartott építő s buzdító előadásáért hálás köszönetét fejezi ki. 33. Olvastatott a kerületi Gusztáv Adolf Gyámintézet közgyűlésének jegyzőkönyve: JEGYZŐKÖNYV felvéve Budapesten, a bányai evangélikus egyházkerületi Gusztáv Adolf Gyámintézet 1940. évi szeptember hó 11-én tartott rendes évi közgyűlésén. Jelen vannak: Sárkány Béla és Dr. Tomcsányi V. Pál elnöklete alatt Bárdy Ernő, Broschkó G. Adolf, Sztik Gusztáv, Medvegy Mátyás, Csaba Gyula, Dedinszky Gyula, vitéz Sárkány Jenő, Maurer Frigyes egyházmegyei gyámintézeti elnökök, Bakay Péter, Benkóczi Dániel esperesek, Murányi György, Bánki Károly, KendehKirchknopf György. Salfer Károly, Bódi Pál, Keve Lajos, Torda Gyula, Drenyovszky János, Petrovics Pál, Krecsák János, Sáfár Lajos, Bánszky György. 1. Sárkány Béla egyházi elnök buzgó imája után Dr. Tomcsányi V. Pál világi elnök a közgyűlést megnyitja, a jegyzőkönyv vezetésére Bánszky György gyámintézeti jegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Bárdy Ernő és Maurer Frigyest kéri fel. Világi elnök meleg szavakkal üdvözli Sárkány Béla egyházi elnököt kormányiőtanácsossá történt kineveztetése alkalmából és további életére Istennek áldását kéri. Egyházi elnök az üdvözlésért hálás szívvel mond köszönetet. 2. Egyházi elnök évi jelentését a következőkben terjeszti elő: Nagyméltóságú és Nagytiszteletű Kerületi G. A. Gyámintézeti Közgyűlés! Most egy éve elnöki jelentésemet az örömnek a hangján kezdtem meg, azon örvendetes eseményre való hivatkozással, hogy 1938 november 2-án Istennek atyai kegyelme szétpattantotta Trianonnak ránk rakott súlyos bilincsét és visszaadott ha zánk szent földjéből 12.000 négyzetkilómétert és vele 1,060.000 magyar testvérünket. Ma sokszoros okom van arra, hogy az örömnek a hangján szóljak és hálaadással magasztaljam az Istent azért a kegyelemért, hogy hazánk elszakított területéből ismét visszaadott 45.000 négyzetkilómétert és vele 2,300.000, 22 év óta idegen járom alatt nyögött honfitársunkat. És bár örömünkbe ürömcseppeket vegyít Aradnak, Brassónak, Temesvárnak, Lúgosnak, Segesvárnak és a többi magyar városnak és községnek elvesztése, mégis áldanunk kell az isteni Gondviselést, hogy amikor nyugaton és délen kegyetlenül dúl a háborúnak pusztító tüze, minket megkímélt annak borzalmaitól és vérhullatás nélkül visszaadta ismét porbatiport hazánk területének egy nagyon jelentős részét. Amikor meleg testvéri szeretettel öleljük keblünkre hozzánk visszatért testvéreinket, elszakítva maradt honfitársainkra az Istennek védő, oltalmazó és áldó kegyelmét kérjük, soha meg nem inogva abban a reményünkben, hogy felettük is fel fog ragyogni előbb-utóbb a szabadságnak verőfényes napja. Vajha a kegyelem Istene a most gyilkos harcban álló nemzetekre is felhozná mielőbb a békének áldását, hogy annyi harc és pusztulás után végre jobb és boldogabb jövő derülhetne a sokat szenvedett emberiségre. Az elmúlt közigazgatási esztendő ismét gyászt hozott magyarhoni evangélikus egyházunkra. Az élet és halál Ura folyó évi április hó 7-én, életének 90-ik évében elszólította körünkből egyetemes egyházunk örökös tiszteletbeli felügyelőjét, báró Prónay Dezsőt, aki 34 évig állt egyetemes egyházunk élén és töltötte be hitsorsosaink szeretetétől és tiszteletétől körülövezve magas egyházi méltóságát. Benne egyik legnagyobb fiát veszítette el evangélikus egyházunk, aki kiváló lelki és szellemi képességeivel kiemelkedett kortársai közül. Gusztáv Adolf Gyámintézetünk» is egyik igaz barátját és lelkes támogatóját veszítette el benne. Emlékét kegyelettel fogjuk őrizni hálás szíveinkben.