Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

24 esperesi hatáskört csorbítani, hanem mind az esperesi, mind a lelkészi hivatalok segítségére akarok lenni. Kérem a közgyűlést, hagyja jóvá intézkedésemet. Jelentem, hogy tíz esztendő után újból megkezdtem a hivatalos püspöki egyházlátogatást. 1940 május 18., 19-én hódmezővásárhelyen tartottam canonica visitatiót. Az egyházlátogatáson a legjobb tapasztalatoka nyertem és megállapítottam, hogy az egyház lelkésze, vezetősége és közönsége egymás iránti bizodalomban és megbecsülésben munkálkodik a kicsiny, de életrevaló gyülekezet erősítésén. Isten segítségével az egyházlátogatásokat folytatni szándékozom. * Jelentem, hogy az egyházkerületi presbitérium 1940 szeptember 10-én tartott ülést. Ezen az ülésen előkészítette a kerületi közgyűlést,, tárgyanként elővéve annak minden pontját. Bejelentem, hogy a kerületi törvényszék az elmúlt közigazgatási évben nem tartott ülést, mert erre nem volt szükség. Örömmel üdvözlöm, hogy az Evangélikus Egyházkerületek Jóléti Egyesülete az elmúlt évben tovább folytatta munkáját. Ezt a munkát a megváltozott gazdasági körülmények egy kissé megnehezítették, de meg nem bénították. A bevételekből a kerületet illető jutalék most is meghaladja a 10.000 P-t. Figyelembe kell venni, hogy ezt az eredményt az Egyesület úgy érte el, hogy, sajnos, nem mindig találkozott az egyház hivatalos tényezőinek támogatásával. Még mindig vannak, akik, ha nem is dolgoznak a Jóléti Egyesület ellen, de nem támogatják kellő mértékben tevékenységét. Pedig, ha mást nem is tekintünk, csak azt, hogy az Egyesülettől szerződésszerűleg járó jutalékból indítottuk meg és végezzük nagyrészben ma is a szórványok és a belmissziói munkáját, már ebben is elég ösztönzést kaphatunk a Jóléti Intézmény felkarolására. Kérem tehát az illetékeseket, hogy nagyobb megértéssel és lelkesebb támogatással karolják fel ezt az intézményt. Világi urainkat is bizalommal kérem, hogy vagyonukat és életüket ez intézmény útján biztosítsák, mert ezzel egyházunkat is támogatják. Sajnálattal jelentem, hogy kerületünknek a Nyugdíjintézettel szemben fennálló tartozása az elmúlt évben igen kis mértékben szállt le. Az adósok még mindig nem tesznek eleget fizetési kötelezettségüknek. Adósság dolgában legrosszabbul áll a középső pestmegyei esperesség, legjobban pedig az igazán szegény gyülekezetekből és lelkészekből álló csanád-csongrádi egyházmegye. Megállapítottam, hogy az egyházmegyék összes tartozásából — együttvéve a fenntartók és a tagok hátralékát — mennyi esik egy-egy tagra. Mivel a számok tanulságosak, közlöm azokat, még pedig a legelőnyösebbtől kezdve a legelmaradottabbig: a hátralékb ból egy-egy tagra esik a csanád-csongrádi egyházmegyében 1120 pengő, a budapestiben 1210, a pestmegyei felsőben 1240, a pestmegyei alsóban 1530, a békésiben 2360, az arad-békésiben 3430 és a pestmegyei középsőben 3970 pengő. E hátralékokból látjuk, hogy a nyugdíjintézeti tartozások dolgában erélyesebb lépéseket kell tennünk. Kérem a Kerületi Közgyűlést, utasítsa az espereseket, hogy a püspökkel való együttes megállapodás és pontosan kidolgozott terv szerint a nyugdíjintézeti hátralékok törlesztésére a hathatós intézkedéseket haladékalanul tegyék meg, eljárásuk eredményéről a jövő évi közgyűlésnek számoljanak be. Az év életéről szóló beszámolóm nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynám azokat az intézménveket és szervezeteket, valamint egybáztársadalmi egyesületeket, emelvek a felebaráti szeretet és a belmiszsziói munka különböző ágának munkásai.