Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

16 rek és a gyülekezetek felelősségének kiemelésével kezdi évi jelentését. Azok a beszámolók, melyek a földi hatóságoknak szólnak, lehetnek hangzatosak és hamisak, de az a beszámoló, amelyet az egyház feje, a Krisztus vár, csak a színtiszta igazságot foglalhatja magába. Ez a tudat hassa át az egy­házmegyei közgyűlést. Az elmúlt évben az egyházi közigazgatás simán ment. A püspök canónica visitatiot tartott Hódmezővásárhelyen és fneg­látogatta a mezőhegyesi gyülekezetet is. Az egyházmegye hitéletére jel­lemző adatokból megállapítható, hogy az istentiszteletek látogatottsága a múlthoz képest változatlan. Az úrvacsorával élők száma némi javulást mutat. Az erkölcsi magatartás tekintetében különösebb változás nincs. Részletes statisztikai adatokon alapuló beszámolót nyújt a jelentés az igehirdetés munkájáról. Kitűnik, hogy nagy gondot fordítanak nemcsak a nyilvános istentiszteletek ügyére, hanem az esperes az idevonatkozó egy­házmegyei határozatok végrehajtását igen szigorúan ellenőrzi és meg­követeli. A gyülekezeti evangéijzáaó és az ifjúsági egyesületi téli táboro­zások, melyek a KIE rendezésében folytak le, több egyházközségben jó szolgálatot tettek az igehirdetőknek a megszokott és sokszor már merevvé vált keretek tágítására. A szórványgondozás munkájában mind a meg­tartott igehirdetések száma, mind pedig az Pr szent vacsorájával élők száma emelkedett. Csökkent a múlthoz képest a szórványhívek látogatá­sának száma, azonban ez a kemény tél és az árvizek következménye volt. Sajnálatosnak tartja az esperes, hogy egyházi énekkar csak hat egyház­község működik. A presbitériumok általában teljesítik kötelességüket, de vannak még szomorú és szégyenletes esetek is. Egy presbiter pl. a köz­ségi képviselő-testületben az egyház, segélyezése ellen szavazót,) más helyen pedig két presbiter feljelentette papját felekezeti izgatás címén azért, mert a reformáció ünnepén szóvátette, hogy a tiszta evangélikus község vezetősége teljes egészében katolikus. Meg van a remény arra, hogy a jövőben az egész egyházmegyében arra való presbiterek jkerüli­nek az egyházközségek élére. A missziói egyházak helyzetében nincs vál­tozás. A szekták szerepe és jelentősége tovább csökken. A szegedi egy­házközségben megkezdődött az új templom építése. Az egyházmegye és az egyházközségek tiszteletreméltó módon igyekeznek köztartozásaikat törleszteni. Noha ez az igyekezet nagy erőfeszítéssel jár, mégis már most is szép eredményre vezetett. A sérelmek között első helyen szerepelj a menhelyi gyermekek kihelyezése körül tapasztalható eljárás. Ezeket a gyermekeket vallásukra való tekintet nélkül helyezik ki és így' sokszor megtörténik, hogy egészen más vallású faluba kerül egy-két evangélikus gyermek. Ez nemcsak a lelkészi munkában okoz sok nehézséget, azáltal, hogy külön hitoktatást kell néhány, vagy esetleg egyetlen menhelyi gyer­mek részére tartani, hanem azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy a katoli­kus környezetbe került gyermekek idővel elvesznek az evangélikus egy­házra nézve. Ezt a kérdést a többi felterjesztett sérelemmel együtt hiva­talosan fogom megvizsgálni és a lehetőség szerint orvosoltatni. Itt azon­ban fel kell tennem a kérdést, megtörtént-e a vétkes presbitereknek az egyházi törvényekben megállapított büntetése, mert erről az esperesi jelentés nem szól. A pestmegyei felső egyházmegye vezetésében változás történt. Chugyik Pál aszódi lelkész egészségi állapotának megromlása miatt espe­resi tisztéről lemondott és nyugalomba vonult. Az egyházmegye utódjául Zászkaliczky Pál fóti lelkészt választotta meg. Az új esperest a március 27-én, Budapesten tartott rendkívüli közgyűlésen iktatták' hivatalába és ugyanakkor búcsúztak az egyházmegye nyugalombavonuló esperesétől.

Next

/
Thumbnails
Contents