Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1938. szeptember
17 zott. A velünk legközvetlenebb érintkezésben álló vallás- és közoktatásügyi mi- 9. nisztérium kebelében történt személyi változások a megszokott és újabban mind kedvezőtlenebbé váló eljárási módszeren mit sem változtattak. Az eltávozott miniszter nagy jóakarattal és igazságra törekvő készséggel igyekezett jogos igényeinket kielégíteni és kívánságainkat teljesíteni. Jól esik hinnem, hogy Gróf Teleki Pál új miniszterünkben és Zsindely Ferenc új államtitkárunkban is megértő és segítő férfiakat nyertünk a minisztérium élére. Őket bizalommal üdvözöljük. Az egyházmegyék beérkezett jelentéseiből megállapítom, hogy az egyházközségekben megvan ugyan az egyházépítés készsége, de a híveknek igen sok nehézséggel kell megküzdeniük és nem is viselkednek mindenütt a Krisztus evangéliumához méltó módon. A jelentésekből a következő tudnivalókat emelem ki. Az Arad-békési egyházmegye június 28-án tartotta meg ez évi közgyűlését. Dr. Krayzell Miklós egyházmegyei felügyelő megnyitóbeszédében az általános helyzetről ád képet, bzól az elmúlt év eseményeiről s mint a legkiemelkedőbbet említi fel Ausztriának Németországgal való egyesítését. A hazai dolgokat szemlélve örömmel állapítja meg, hogy az ország kormányzata a legkomolyabb formában állást foglalt minden forradalmi törekvéssel szemben s az alkotmányos rend és munka mellett kötötte le magát. A nemzetiségi kérdésben is olyan felfogást vall, ami az ország minden lakosára nézve megnyugtató, mert a sovinizmus helyett a tiszta és építő nacionalizmus alapján áll. A szélsőséges irányzatoktól el is kell fordulnia mindenkinek. A katholikus egyház ezt tette az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával. Mi a keresztyénségnek tisztultabb formájában élünk, természetes tehát, hogy még inkább bele kell állítanunk minden erőnket az építés munkájába. Ki kell alakítanunk az evangélikus egyház egységes belső arcvonalát. Akármi legyen is a foglalkozásunk, akárhol születtünk is, egy ponton találkozni kell, ez pedig Krisztus evangéliuma. Megemlékezik az életbe lépett új egyházi törvényekről. Rámutat arra, hogy ezek a törvények néhány helyen túlságosan szigorúak, de reméli, hogy ennek a szigornak érvényesítésére minél kevesebbszer lesz ok és alkalom. Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes évi jelentésének kezdetén meleg érzéssel emlékszik meg kormányzónkról 70. életévének betöltése alkalmából. A Luther-szoborra folytatott gyűjtésről szólva kiemeli, hogy a szobor felállításának éppen ma van nagy jelentősége, mikor a reformáció szülőhazájában a legnehezebb napjait éli az evangélikus egyház. A gyűjtés váratlanul nagy sikere nem azért értékes csupán, mert a szobor felállításának anyagi feltételeit bőségesen biztosítja, hanem főleg azért, mert ékesen szóló bizonyítéka annak,, hogy a magyarországi evangélikus egyház tagjaiban él és épít Luther szelleme. Az egyházmegyében folytatott építkezések közül kiemeli a békéscsabai soprontanyai új iskola felépítését 18.000.— P költséggel. Most induló munkák a medgyesegyházai, a gyomai és a békéscsabai nagytemplom renoválási munkálatai. Az egyházmegye életére vonatkozó számszerű adatok közlésekor fájdalommal emlékezik meg arról, hogy a születések száma az egész esperesség területén erősen megcsappant. Harminc évvel ezelőtt magában a békéscsabai egyházban több gyermek született, mint ma az egész egyházmegyében. A reverzálisok és kitérések folytán előálló veszteségek elsősorban a református egyház magatartása révén keletkeztek. Az úrvacsorázók száma örvendetesen emelkedik. A beimissziói munkásság belterjesen folyik. Kiemeli a gyulai egyház nagy jelentőségét. Az eltelt évek igazolták, hogy milyen nagy szükség volt ennek az egyházközségnek megalakítására. Végül István király halálának 900 éves fordulójáról emlékezik meg. Akkor ünnepeljük legszebben a nagy királyt, ha mi is olyan bensőségesen ragaszkodunk a reformációban megtisztított keresztyénséghez, mint ahogy ő egész szívével szerette Krisztus akkor ismert egyházát. 2
