Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

12 egyházi közélet is kárát vallja és lassanként elveszti evangéliumi hímporát. A most mind nagyobb lendülettel meginduló evangélizáló mozgalom talán ezt a bajt is orvosolni tudja, mielőtt még nagyobb kárt okozna. Ugyancsak az evangélizáló mozgalomtól várom annak a bajnak orvoslását is, hogy egyházunk közéletében minden téren csaknem mindig ugyanazokkal az emberekkel és családokkal találkozunk. Pedig az evangélium egyháza csak akkor válik igazi népegyházzá, ha minden híve kiveszi részét az egyházépítés szent munkájából. Kívánatos azért, hogy a presbiteri összejöveteleket és a gyülekezeti napokat valamennyi egyházközségben bevezessék és így a hívek szélesebb rétegeit kapcsolják be az egyházat építő munkába. Az egyes egyházmegyékből beküldött jelentések alapján a következőket közölhetem. Az Arad-békési egyházmegye közgyűlése augusztus 22-én volt Békéscsabán. Krayzell Miklós dr. esperességi felügyelő megnyitóbeszédében végigtekint a magyar közéleten és megállapítja a közélet és az egyházi élet között levő kapcsolatokat. Európa nagy részében, háború dúl. Hazánkat mindeddig elkerülte a háború közvetlen pusztítása. Ez elsősorban a magyar kormány higgadt és bölcs magatartásának köszönhető. Hogy a magyar békeszándék mindvégig érvényesíthető lesz-e, azt ma senki sem tudná megmondani. A kivételes idők kötelezettsége ettől függetlenül már most is ráháramlik minden emberre. Ma mindenki katona. Kötelességét minden téren egyaránt teljesítenie kell, mégpedig olyan módon, ahogyan azt a nemzet felelős vezetői irányítják. Az egyéni elgondolásokat háttérbe kell szorítani, a felforgatási szándékokat pedig kemény kézzel meg kell torolni. Az egyház hivatása, hogy magát mindenféle politikától távoltartva a kezében levő eszközökkel munkálja a lelkekben a világi felsőbbség iránti engedelmességet. Lehet, hogy a bekövetkező új világban az egyház és az állam eddigi viszonya meg fog változni. Bízzunk azonban abban, hogy ez a változás javára lesz mind az államnak., mind az egyházaknak. Mert az új világ előkészítői nem akarják az egvházat hivatása végzésében akadályozni, hanem csak arra törekszenek, hogy távol tartsák azt az őt meg nem illető területektől. Hazánk a készülő új Európába őszinte örömmel illeszkedik bele. A két évtizede ránk erőszakolt trianoni rendszer összeomlása és az elszakított területek viszszaszerzése ma már belátható időn belül remélhető és a megnagyobbodott Magyarország teljesíteni fogja történelmi hivatását. Mi békés úton akarjuk visszanyerni azt, ami a mienk, ha azonban ez nem lehetséges, vállaljuk az áldozatot és a hős magyar hadsereg újból érvényesíteni fogja régi, kipróbált erejét. Az Arad-békési egyházmegye népe minden kötelességteljesítésre készen áll és ha kell, újabb áldozatokkal is megmutatja, hogy benne a magyar föld, a magyar haza és a magyar történelem szelleme és szeretete él. Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes évi jelentésében sajnálkozással állapítja meg, hogy a modern pogányság egyre jobban terjed. Fz ellen ősi evangélikus hitünkhöz való ragaszkodással kell, küzdenünk. Ennek a célnak szolgálatába kellene állítani többek közt az egyházi sajtót. A mostani egyházi lapok szerinte elvilágiasodtak és nem alkalmasak az egybázépítésre. Olyan kiadványokkal kellene ellátni népünket, amclIvek a keresztyén hit és élet kérdéseiben tájékoztatnak és buzdítanak. A vallási téren nagy nehézségekkel küzdő német evangélikusság e tekintetben példaadó munkát végez, sőt még a sokkal kisebb szlovák evangélikusság is nagyon előttünk jár, pedig üldöztetésben él. Ugyanezt mond-