Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1940. szeptember

5 A 20 év diadalmas végén áldjuk őt mi is, kérjük Istent, tartsa meg 9 számunkra még soká. Indítványozom, hogy hódolatunkat, ragaszkodó hálánkat táviratilag nyilvánítsuk a kormányzói szék zsámolyánál. Meg kell emlékeznem azoknak a kormányférfiaknak érdemeiről is, akik a nemzetépítő és hazát szerző munka vezetői és irányítói voltak. Gróf Teleki Pál miniszterelnök úr az ő nagy tudásával és ismereteivel 20 év óta a trianoni tárgyalásokon kezdve a mai napig a legönfeláldozóbb, legerősebb és fáradhatatlanabb harcosa volt a mi igazságunknak. Az ő tudománya és ismerete volt az a kard, amely az igazságtalanság béklyóit szétvágva, vér nélkül juttatott el minket célunkhoz vezető útunk nagy részének sikeres eléréséhez. Hálánk, ragaszkodásunk, bizalmunk illeti őt, miért is kérem biztosítsa őt erről a közgyűlés táviratilag. Az ő hűséges munkatársa e nagy munkában gróf Csáky István külügyminiszter úr„ aki diplomatai készségével, mindig megfontolt és körültekintő munkájával szintén döntő tényezője volt az eredmény kimunkálásának, miért is indítványozom, hogy a tisztelt Közgyűlés fejezze ki ő irányába is táviratilag hálánkat és köszönetünket. Hálával és köszönettel tartozunk a tengelyhatalmaknak és azok képviselőinek, hogy ily válságos időkben is tudtak időt szakítani arra, hegy a mi nagyon súlyos helyzetünkkel ismételten foglalkozva, eljuttatták azt a végső döntésig. Ök nemcsak szóval, de e tettükkel is bizonyították, hogy a békéért küzdenek és munkálkodnak. De nem mulaszthatom el, hogy elismeréssel ne emlékezzek meg arról a nagy érdemről, amely az egész nemzetet megilleti azért, hogy az elnyomatást, lelki gyötrődést húsz éven át némán, a jobb jövőben, az igazság erejében bízva lélekben összeforrva tűrte és szenvedte. Ez a néma gyötrődésben való eggyéforrás, ez a belső viszálytól rneg nem zavart egység volt az az erős erkölcsi alap, amelyen dicső vezérünk és kiváló kormányférfiaink kimunkálhatták világszerte azt az erkölcsi elismertetést, amely végre is igazságunk elismertetéséhez vezetett. A nemzet bizalma adott erőt kormányférfiainknak a nemzet igazáért folytatott küzdelemhez, ők erre érdemesnek bizonvultak, álljunk azért mellettük rendületlen bizalommal továbbra is s így bizton remélhetjük, hogy a nemzet még nagyobbá, még erősebbé válhat. Legyen ez útmutató és példa számunkra egyéb vonatkozásokban is. Ha akár kisebb horderejű dolgokban egyek tudunk lenni, erősek leszünk. Hozott ez az év az öröm mellett gyászt is számunkra, mint magyarokra és evangélikusokra egyaránt. Ez évben vesztettük el báró Prónay Dezsőt. Az ő egyénisége fogalom volt, úgyis, mint magyar ember, a magyar evangélikus férfiúnak pedig valóságos inkarnációja volt. Az ő élete, hazája és felekezete között oszlott meg. Magyarságában sziklaszilárd, hitében megrendíthetetlen, egyháza szolgálatában önfeláldozásig odaadó. Az ő egyénisége és élete minden időkben útmutató fáklya és vezérlő csillag marad számunkra magyar és evangélikus vonatkozásban is. Elvesztéséről a legmélyebb fájdalom, a soha el nem következő feledés érzésével emlékezünk meg s emlékéhez fűződő érzéseinket jegyzőkönyvünkben örökítsük meg. Még egy súlyos csapás érte egyházkerületünket, Tahy László, a pesti középegyházmegye felügyelőjének elhunytával.