Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

14 6. sára. Hiszen van elég gond és van elég feladat az egyházi élet körén belül is, amelyekkel közhaszonra foglalkozhatnak. Itt van mindjárt az iskolák kérdése. Alig bírjuk őket fenntartani. A gyülekezetek mind szélesebb körökben foglalkoznak az iskolák feladásának szándékával. Pedig mi iskolafenntartó, mert tanítóegyház vagyunk. Nekünk az iskolákról lemondanunk nem szabad. Amit őseink örökül hagytak, azt nekünk is utódainkra kell átörökítenünk. Hogy nagyok a terhek, azt mindnyájan látjuk és fájlaljuk. Hogy néhol már nem bírják a tanítók nyugdíjjárulékát fizetni, sőt javadalmukat sem képesek kiadni, az mindenesetre aggasztó és sajnálatos jelenség, de bíznunk kell abban, hogy híveink a külső terhektől lassanként megszabadulnak és apáik példája szerint szívesen áldoznak ismét az egyház és iskola ikeroltárán. A nem állami tanítók, sőt a lelkészek fizetésének kérdésével a minisztérium is foglalkozik. Mindkét dologban bizottsági jelentés és javaslat kerül majd a közgyűlés asztalára. Anyagi leromlásunknak még -egy másik szomorú következménye is van. Az egyetemes nyugdíjintézetnél a köteles járulékok befizetésének elmulasztása következtében kerületünk egyházközségeinek és lelkészeinek tartozása már a hatvanezer pengőt is meghaladja. Félő, hogy ilyen körülmények közt a nagy áldozattal új életre hívott egyetemes nyugdíjintézet megrokkan. Ez pedig bűn volna önmagunk és családaink ellen. Lehetetlennek tartom, hogy volna csak egyetlen egyházközség és egyetlen lelkész is, aki havonta öt vagy tíz pengőt ne tudna a nyugdíjintézetbe befizetni. És ha nem teszi, magának is árt. Tartozása lassanként olyan teherré növekszik, amelyet többé el nem bírhat. Javaslom, hogy a közgyűlés nyomatékosan hívja fel az egyházközségeket és a lelkészeket, hogy nyugdíj intézeti tartozásukat mielőbb igyekezzenek letörleszteni. Egyúttal teljesítse a nyugdíjintézel ama kérését, hogy a segélyekben részesülő egyházak és lelkészek nyugdíjtartozását a segélyek kiutalásánál vonják le. Az egyházmegyék jelentéseiből is mindenütt a gazdasági élet hanyatlásával együttjáró bajok és gondok lehangoló képe mered ránk. Békésben az egyházi járulékok aggasztóan elmaradtak és az adakozókészség is elhanyatlott. A csanád csongrádi egyházmegyében a községek fele nem volt képes kötelezettségének eleget tenni, így a lelkészek és tanítók javadalma néhol felére, sőt harmadára csökkent. A budapesti egyházmegyében különösen Vác, Kelenföld, Budafok és Óbuda küzd az anyagi nehézségekkel. A pestmegyei alsó esperességben Gyón, Páhi és Dunaegyháza nem bírta tisztviselőit fizetni. Különösen nehéz az iskolafenntartó egyházközségek helyzete. Legnagyobb teher pedig a nyugdíjjárulék. Az egyházmegyei jelentéseket a következőkben ismertetem. Az arad-békési egyházmegye ünnepléssel kezdte közgyűlését. Az ünneplés középpontjában Szeberényi Lajos Zsigmond dr. főesperes állt, akit lelkészkedésc félszázados fordulóján méltó módon ünnepeltek. Azután az egyházmegyei felügyelő mondott megnyitó beszédet, amelyben elsőbb is a múlt évi megnyitójával foglalkozott. A múlt évben ugyanis igen élesen bírálta egyházunk közszellemét és közigazgatását. Szerencsém volt ezekről a kérdésekről a felügyelő úrral részletes és beható tárgyalásokat folytatni. Ezek eredményeképen abban állapodtunk meg, hogy az idei megnyitóban enyhíti és helyreigazítja múlt évben