Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1937. október
34 27. Bemutattatott a kerületi lelkészegyesület alábbi jegyzőkönyve: JEGYZŐKÖNYV Jelvétetett a bányai ev. lelkészegyesü'et 1937. évi okt. hó 6-án tartott évi rendes gyűléséről. Jelen 'vannak Kovács Andor esperes korm. főtan, elnöklete me lett D. Raffay Sándor püspök és számos lelkész. A 258. ének két versének eléneklése után elnök imádsággal megnyitja az értekezletet, kegyeletes szavakkal szól okt. 6. magyar vértanúiról, majd üdvözli az értekezleten megjelent püspököt. Jegyzőkönyv vezetésére felkéri ifj. Kellő Gusztávot, hitelesítésére pedig Sárkány Béla és Zemann Mihály le készeket. Elnök a következő beszéddel nyitja meg az értekezletet: Kedves Testvéreim! Évek óta emlegetek előttetek is lapokban is némely dolgokat, amelyekben megnyugtató eredményeket imáig sem értünk el. Az egyik a szórvány kérdés. A zsinaton is szóvá tettem ezt s a zsinat az adózás megváltoztatásával jelentékenyen előbbre vitte az ügyet. A gyakorlati mego'dás azonban még mindig késik. Pedig az idő és a kedvezőtlen körülmények a szórványügy rendezését nagyon sürgetik. Hova-tovább mindig nagyobb külterületeken szétszórtan élő sokezer testvérünk a veszteségünk. — A másik do'og a reverzális^ügy. Égető kérdés, amelynek megoldására minden erőnkkel törekednünk kell. 1895. okt. 1-től 1936-ig 7545 ev. házasuló ado'tt ellenünk reverzálist s e 40 esztendő a'att e réven 60.000 lelket vesztettünk. Minden ev. lelkész a legmesszebbmenő gondossággal igyekezzék odahatni, hogy egyházunk kárára reverzális ne köttessék. — A most bezárás eott álló zsinat első ülésén 1934. nov. 10-én, Dr. Luther Márton születése 450-ik évének a napján indítványt tettem, hogy nagy reformátorunknak emeljünk szobrot Budapesten, az ország (fővárosában. A gyűjtést e célra azonnal meg is kezdtük, de azóta alszik e kegyeletes dolog. Nem is beszél erről senki. — A másik indítványom az egyházi Családkönyv behozatala volt, hogy mai hiányos anyakönyvünk mellett legyen nyilvántartó könyvünk, ame'yben az egyházközség minden egyes tagja családja körülményeivel be legyen jegyezve. Ezt az egyet, gyűlés elrendelte, de egységes nyomtatványról nem gondoskodott, enélkül pedig a dologból nem. lehet semmi. — A harmadik indítványom a múltban évről-évre felhozva a korpótlékra vonatkozott. Erről is hallgat mindenki. Sem a lapokban, sem összejöveteleken nem beszél erről senki. Mintha nem is volna erre szükségünk. Törvényes jogunk van erre nekünk nem koogruás lelkészeknek is s mégis hallgatunk. Évről-évre egymagam hozom elő. Mintha anyagilag oly jó dolgunk volna, hogy annak szükségét nem érezzük. — Évek előtt ugyancsak indítványomra az egyet, gyűlés egy küldöttséget küldött a kultuszminisztériumba; azonban a miniszterhez be sem juthattunk. Az államtitkárhoz utaltak minket. Vele tárgyaltunk s az eredmény? Semmit! Azóta szóba sem á'ltak velünk. — A hatodik dolog, amelyet a mult évben a Meie előtt is szóbahoztam, az állami iskolákban külön keresztvetéssel kísért külön imádkozás. Amíg ez nem volt, addig az iskolás gyermekeknek egy közös imádságuk volt. A miniszter az egységes imádkozásra törekedett s ennek éppen az ellenkezője történik. Mi meg hallgatunk. Nézzük apatikusan, hogy fogékonylelkű elemi iskolás gyermekeink hogyan szokják meg és sajátítják el önkéntelenül a r. k. gyermekek külön imádságát és az ezzel járó keresztvetést... Ne engedjük gyermekeinket kitenni ilyen káros behatásoknak. Mi meg imádkoztassuk velük egyházi himnuszunk első mondatát: „Erős várunk nékünk az Isten!" Kedves Testvéreim! Igyekezzünk pótolni eddigi mulasztásainkat az em'ített hat dolgot tűzzük ismét napirendre. Indítványozom: 1. A Meie, az egyet, közös prot. bizottság útján követeljük a nem kongruás lelkészek részére is a korpótlék újbóli kiutalását, amelyet törvényadta jogunk biztosít.
