Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1935. október

41 41. Egyházi jegyző bemutatja a kerületi Luther-Szövetség alábbi köz- 41. gyűlési jegyzőkönyvét. JEGYZŐKÖNYV a bányakerületi Luther-Szövetség Budapesten, 1935. évi október hó 1-én tartott közgyűléséről. Jelen voltak: D. Raffay Sándor, hg, Hohenlohe K. Egon, Kovács Andor, Kemény Lajos, Egyed Aladár, Broschko G. Adolf, Dr. Benczúr Vilmos, Dr. Édeskúthy Olivér és Dr. Gyimessy Károly. D. Raffay Sándor püspök szívélyesen üdvözölve a megjelenteket, a közgyűlést megnyitja. Magócs Károly előterjeszti a szövetség műit évi működéséről szóló következő jelentést: Időnk minden kétségen felül a társadalmi szervezkedés jegyében áll. Nem volt talán még kor, amelyik olyan határozottan felismerte vilna, mint a mienk, hogy kitűzött célját csak úgy érheti el, eszményei megvalósítására csak akkor számíthat, ha mögötte szervezett tömegek sorakoznak fel. Nem volt még kor, amelyik a tömegszervezésnek ezt a munkáját olyan céltudatosan, áldozatoktól vissza nem riadva, az eszközökben gyakran éppen nem válogatva végezte volna, mint a mienk és pedig úgy politikai, általános társadalmi, mint egyháztársadalmi 'téren. Még ott is, ahol diktátori hajlandóságok mutatkoznak, ahol kellemes csengése van a „Führer", a „Vezér" szónak, ahol egyházi téren a tekintély elve az irányadó, még ott is, sőt éppen ott látni céltudatos munkát, hősies erőfeszítést arra nézve, hogy szervezett tömeg álljon rendelkezésre, öntudatos, komoly sereg, mely védelemre és harcra egyaránt kész. Ebből a felismerésből született meg annak idején a Luther-Szövetség. Az idők jeleit helyesen értékelő egyházi férfiak bölcsen látták, hogy egy olyan korszaknak megyünk elébe, amelyik egyre nagyobb igénnyel lép fel az egyházzal szemben, amelyik nem elégszik meg azzal az egyházzal, amelynek tevékenysége mindössze annyi, hogy tisztán és igazán hirdeti az evangéliumot és Krisztus rendelése szerint szolgáltatja ki a szentségeket. Neki olyan egyház kell, amely nemcsak hirdeti, hanem az élet minden vonatkozásában realizálja is az evangéliumot. Ehhez azonban új szervek és új munkások kellenek. így jött létre a Luther-Szövetség, mint az egyház hűséges, önzetlen segítőtársa. Csak sajnálni lehet, hogy nem tudott úgy megerősödni, ahogy az éppen az egyház érdekében kívánatos lett volna s nem tudott mind a mai napig igazán azzá válni, aminőnek elképzelték alapítói. Nem tudott a budapesti magyar egyházak és egy-két vidéki gyülekezeten kívül olyan szövetséggé alakulni, amelynek tagjai rendes tagsági díjat fizetnek, amelynek összegéből egyrészt végzi a maga áldásos egyházépítő és erősítő munkáját, anyagilag támogatja az irányítása mellett dolgozó helyi belmissziói alakulatokat, másrészt azonban tagdíjösszege egy bizonyos százalékának átengedésével hozzájárul a kerületi, illetve az országos Luther-Szövetség fenntartásához, és teszi lehetővé, hogy azok kerületi és országos viszonylatban vállalt köteelzettségüknek eleget tudjanak tenni. Tudjuk, hogy ennek legtöbb helyen megvan az elfogadható magyarázata. Gyülekezeteink híveinek legnagyobb része pusztán az egyház és azi skola fenntartásáért olyan terhet visel, amely az anyagi teherbírás maximuma, úgyhogy a legtöbb helyen örül az egyház vezetősége, ha egyházi adójukat megfizetik a hívek és nem is mer kísérletet tenni arra, hogy tagdíjfizetés mellett egyháztársadalmi szövetség számára tagokat toborozzon. Pedig ezen a téren is akárhányszor éppen a bízókat, a bátrakat igazolja az élet. Mutatja a Deák-téri Luther-Szövetség példája, amelyik tervszerű felvilágosító és toborozó munkával tagjainak a számát alig néhány hónap alatt megkészerezte. Fájdalom, itt is nyilvánvalóvá lett megint, mint már olyan sokszor, hogy — dicsérendő kivételektől eltekintve — nagyobb megértéssel találkozunk a szegényebb, de áldozatosabb lelkű híveinknél, mint az anyagi javakkal dúsabban megáldottaknál.