Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1935. október

9 egész világválságban és lélekválságban az a fődolog, és az a biztaló jelenség, 6. hogy a németországi evangélikus hívőknek a liberális, sőt hitetlen és közönyös szellem puha párnáján mesterségesen elaltatott tömegei ébredeznek és az evangélium égből alászálló fényes felhői között kezdenek nem látni mást senkit, csak Jézust egyedül! A világválságból csak ővele bontakozhatik ki az óhajtott szebb és boldogabb jövő. Útmutatás ez nekünk is, abban a nehéz helyzetben, melyben ma vergődünk. Próbás időket élünk, de evangélikusok vagyunk, tehát sem csüggednünk, sem kétségeskednünk nem szabad. Mert nem az a fő, hogy mi állunk harcban, hanem, hogy az evangélium szent ügye forog kockán. Nekünk ezt kell mentenünk, védelmeznünk, diadalra juttatnunk önmagunkban is, a környező világban is, az egymással viaskodó életkérdésekben is. Ez a szempont szabja meg állásfoglalásunkat a felszínen mozgó társadalmi és egyházpolitikai problémákkal szemben is. A családvédelem kérdésében az evangélium azt az álláspontot kötelezi reánk, hogy a családot csak a benne élő és ható tiszta erkölcs tudja a romlástól és bomlástól megvédeni. De nagyon nehéz ezen a téren kívánatos eredményt elérni, ha a legelterjedtebb, tehát a legszélesebb körök gondolkodására hatni képes keresztyén egyház szűkös dogmatikai vagy kicsinyes hatalmi okokból a hazai törvények alapján érvényesen megkötött tisztes házasságok nagy hányadát erkölcsi értékében kisebbíti és tekintélyében csorbítja. Ilyen eljárás és ilyen felfogás mellett a családvédelem hangoztatásában több a jelszavaskodás, mint a nemes cél diadalrajuttatásához feltétlenül szükséges őszinteség. Mi a családvédelem kérdését elsősorban erkölcsi kérdésnek tartjuk és az evangéliumi szellem érvényesítésével kívánjuk megoldani. Ezért szükséges, hogy a családi életben is mindenekelőtt keressük és szolgáljuk az Isten országát és igazságát; ami azután még a tisztes és boldog családi élethez szükséges, majd hozzáadja ajándékul a jóságos Isten. Ugyanez az evangéliumi szellem vezet bennünket a gyermeknevelés kérdésében is. Amilyen lelketlen, embertelen és az evangéliummal ellentétes dolognak tartjuk a bepiszkolt és könnyelműen bontogatott családi életet, emberhez és hívőház, ugyanolyan méltatlan állapotnak tartjuk a tervszerűen előidézett gyermektelenséget, vagy egykés családi életet is. Minden életért felelni fog Isten előtt az ember. Nemcsak azért az életért, melyet kioltott, hanem azért is, melyet lobogni és világítani nem engedett. A családi élet tisztességéhez és boldogulásához a gyermek is hozzátartozik. Nemcsak az életre teremtett emberiség, nemcsak az élni akaró nemzet, hanem az élő földi gyermekei által a maga királyságát a földön megalapítani és diadalra juttatni kívánó Isten is követeli a gyermekeket a keresztyén családoktól. Követeli pedig az élet harcának folytatására felvértezett, testi és lelki erőkkel gazdagon rendelkező gyermekeket. Mert nemcsak az elhelyezkedés akadályos voltán botlik fel a megélhetés lehetősége, hanem a felkészültség hiányos voltán is. Az életerők és képességek állandó versenyében a nagyobb erőknek és a csiszoltabb és gazdagabb képességeknek vitathatatlan előnyük van. Az erőknek és képességeknek azonban az értékesebbjei a lélekbe és a szívbe vannak ágyazva. Ezeket kell elsősorban kiművelni és a küzdelemre képessé tenni. Őszintén megvallom, hogy bár magam is tornázott ember vagyok, mégsem tartom helyesnek a testnevelés mai túlzásait. Igaz, hogy a régi latinok tapasztalása és megállapítása szerint csak ép testben lakozhatik ép lélek, de az is igaz, hogy e megállapítás maga is a lélek épsége érdekében tartja szükségesnek a test éppé és egészségessé fejlesztését. Félek, hogy a mai gyermeknevelés nagyobb súlyt helyez a puszta életbenmaradásra, mint az életben való megállásra és azért a megállást biztosító erkölcsi erőkre kevesebb gondot fordít, mint az életharc megvívásához szükséges eszközök megszerzésére. Olyasforma a mi gyermeknevelésünk eredménye, mint azé a katonáé, akit felszerelnek és megraknak minden harciszerrel, de a megállás készségét és képességét nem oltották bele.