Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1935. október

6 3. vést, egy megbonthatatlan és törhetetlen egészet mutassunk, mert ismétlem és még fokozottabban hangsúlyozom azt, amit a rnult évben hangoztattam: amíg egyek leszünk, utunk felfelé visz, míg ha széttöredezve járunk az élet útján, sorsunk a biztos megsemmisülés! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Örvendező lélekkel emlékezem meg e helyről is arról, hogy báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő urat a magyar országgyűlés felsőháza alelnökévé, Sztranyavszky Sándor egyházkerületi felügyelő urat pedig a képviselőház elnökévé választotta, Geduly Henrik püspök urat pedig a Kormányzó Ür Őfőméltósága az I. osztályú polgári érdemrenddel tüntette ki. A mi nagyjainkat ért ezek a legmagasabb kitüntetések a mi lelkünket igaz örömmel töltik el, mert egyrészt kedves a mi lelkünknek, hogy ők a miéink, de másrészt megnyugvásunkra is szolgál, hogy igazi érdem és arravaloság ezen elismerését nem hátráltatták olyan szempontok, amelyek egész egyházunknak igen nagy lelki fájdalmára lettek volna. Kérem a tisztelt Közgyűlést, szíveskedjék hozzájárulni, hogy őket egyházkerületünk nevében is üdvözöljük. Ugyancsak nagy örömmel emlékezem meg arról is, hogy dr. Reil Lajos igazgató urat a Kormányzó Ür Őfőméltósága tanügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. Fokozott az örömünk, mert ő kizárólag a miénk és ebből az alkalomból a család szeretetének melegével köszöntjük. Mélységes fájdalommal kell viszont megemlékeznem arról, hogy az elmúlt év folyamán közegyházunkat dr. Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő úr, majd dr. Kiss István püspök úr, kerületünket pedig Blatniczky Pál a pesti felső egyházmegye főesperesének halálával nagyon súlyos veszteség érte. Dr. Zelenka Lajos a tiszai egyházkerület felügyelője kimagasló alakja volt a magyar evangélikus egyháznak. Kora ifjúságától haláláig buzgalommal, lelkesedéssel szolgálta egyházát, épp ezért elvesztése nehezen pótolható űrt jelent számunkra. Példátadó egyházszeretetét, odaadó ügybuzgalmát hálás emlékezéssel őrizzük meg. Kiss István püspök úr a maga egész lelki mivoltában, maga volt a keresztyéni szeretet, Krisztusi alázatosság, de emellett a hitbeli szilárdság. Emiekét szeretettel és nagyrabecsüléssel őrizzük meg. Blatniczky Pált az ő mindenekfelett való egyházhüsége, lelki jósága és szeretetreméltósága tiszteltté és 'nagyrabecsültté tette az egész kerülete előtt s elvesztése igaz fájdalmas érzéssel tölti el lelkünket. Hü fia volt egyházának, odaadó, alázatos szolgája Urának. Emlékét igaz nagyrabecsüléssel, meleg szeretettel őrizzük meg. További veszteség azáltal érte a pesti felső egyházmegyét, hogy másodfelügyelője, dr. Szontágh Antal miniszteri tanácsos úr őméltósága tisztéről lemondott. Az- elhalálozás folytán egyházunkat ért veszteségben az Ür megváltozhatlan akaratában való hittel bele kell nyugodnunk, — de kétszeresen fájdalmas a veszteség, ha egy valóban buzgó, fáradhatlan munkásságú, kiváló testvérünk önként távozik a munka teréről. Ő mindenesetre számot vetett egyháza iránt, hosszú egyházi szereplése alatt mindig tanúsított kötelességével és a saját egyéni körülményeivel, épp ezért nincs számunkra más út, mint hálás köszönetünk nyilvánításával érdemeinek emlékezésünkben való hűséges megőrzésének készségével — elhatározását fájó szívvel tudomásul venni. A tiszai egyházkerület megürült felügyelői székébe Lichtenstein László főispán urat ültette. Az ó személye mellett megnyilvánult bizalom és az ő előző odaadó egyházi működése záloga annaik, hogy a kezébe adott zászlót miden erejével igyekszik diaaalra juttatni. Üdvözöljük őt hittestvéri szeretetünk meleg érzésével. A pesti felső egyházimegye főesperesi székébe Chugyik Pál aszódi lelkész