Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

47 megállapítását és beszedését illetőleg. Remélhető azonban, hogy az Országos Luther- 45—46. Szövetség most folyamatban lévő alapszabálymódosítása el fogja hárítani ezeket az akadályokat, s az egész egyetemes egyházban egységes alapon lehetővé fogja tenni a helyi szövetségek könnyebb megalakítását s a magasabb szövetségi közületekbe való bekapcsolódását. Igen sok jelentés a Szövetség munkájának akadályát abban látja, hogy nem rendelkezik megfelelő előadói teremmel s hogy nélkülözni kénytelen vidéki, esetleg fővárosi szövetségi emberek propaganda jellegű agitatív munkáját. Nyilván félreértésen alapszik egy-két szövetségnek az a jelentése, mely a helyi Luther-Szövetségek megalakulásának elmaradását azzal indokolja (Rákospalota, Kardoskút), hogy akkor az egyes egyesületek a belügyminiszter fennhatósága alá kerülnének. Népünk, különösen falusi híveink konzervatív gondolkozásmódjával magyarázható, hogy éppen egyházi téren közömbösek ilyen egyháztársadalmi munkával szemben, annál örvendetesebb, hogy öntudatos, fáradságot nem ismerő önzetlen emberek munkája mégsem hiábavaló, mert a legtöbb gyülekezetben a Szövetség működése iránti érdeklődés emelkedőben van. A jelentéshez kapcsolódó hosszabb és beható megbeszélés során, amelyben többen vettek részt, a közgyűlés egyhangúlag úgy határozott, hogy a került lelkészeihez köriratot bocsát ki, amelyben gyakorlati útmutatást fog adni a helyi szövetségek megalakításának megkönnyítésére. Kmft. Dr. Édeskuthy Olivér, jegyző. Helyeslőleg tudomásul szolgál. 46. Bemutattatott az alábbi MISSZIÓI JELENTÉS 1933-ról. A misszió mezején történt mult évi munkálkodásunk serényebb volt, mint az előző években. Hála legyen Istennek, a lendület mindig nagyobb s értékesebb az eredmény is. Kell is, hogy fokozott buzgósággal dolgozzunk, csak úgy leszünk képesek ellensúlyozni az anyagi bajok hátrányos hatását. Felvértezi a lelkeket a mindig megújuló küzdelmekre, megerősíteni a hitet a szakadatlanul tartó harcra, buzdítani, lelkesíteni a híveket az egyház építésére; megóvni az egyháztagokat a csüggedéstől s lelkesíteni őket Krisztus evangéliuma diadalmának kiküzdésére! Ez a feladatunk. S e feladatnak évről-évre nagyobb mértékben felelünk meg. BELMISSZIÓ. I. Presbitereknek előadást egyáltalán nem tartottak a következő egyházmegyékben: Arad—békési egyházmegye: Gyoma, Mezöberény II. Békési egyházmegye: Csabacsüd, Csorvás, Kondoros, Nagymágócs, Nagyszénás, Orosháza, Szarvas, Szentetornya, Tótkomlós. Budapesti egyházmegye: Pesti német, Kerepesi-út, Dunaharaszti, Csillaghegy, Szentendre. Csanád—csongrádi egyházmegye: Mezőhegyes, Pitvaros és Tiszaföldvár, Csépa kivételével mindenütt tartottak előadásokat. Az egyházmegye két presbiteri konferenciát tartott: Hódmezővásárhelyen és Szentesen. Külön-külön volt konferencia: Ambrózfalva, Battonya, Csanádalberti, Makó és Szeged presbiterei részére. Pesti felső egyházmegyében Fót és Pécel kivételével mindenütt tartottak előadásokat a presbitereknek, azonkívül Gödöllőn egyházmegyei presbiteri konferenciát tartottak, melyen kb. 200 presbiter vett részt. Pesti közép egyházmegye: Bénye, Cegléd, Maglód, Mende. Pesti alsó egyházmegye: Apostag, Gyón, Harta, Kiskőrös.