Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

38 35—36. joggal használhatják. Abban az esetben, ha ezen egyesülésük a református templom felépítése előtt bármely okból feloszlanék és ennek folytán az addig gyűjtött vagyonnak felosztására kerülne sor, a kimutathatólag református kézből származó vagyon a reformátusokat, az evangélikus kézből származó vagyon pedig az evangélikusokat fogja illetni. A más forrásból eredő vagyon a felosztás időpontjában állandóan Mátyásföldön lakó református és evangélikus hívek lélekszáma arányában lesz felosztva. Ha pedig a református templom megnyitása után, de az evangélikus templom teljes felépítése, illetőleg az ebből származó teher teljes kiegyenlítése előtt kerülne sor az egyesülés megszüntetésére, az esetben az egész közös vagyon az újonnan alakuló evangélikus egyházat fogja illetni. A pestmegyei egyházmegye a mátyásföldi protestáns, hívek ezen közös megállapodását f. évi augusztus 15-én tartott közgyűlésében jóváhagyta és másodfokú jóváhagyás végett a kerületi közgyűléshez felterjesztette. A közgyűlés a mátyásföldi protestáns híveknek fenti megegyezését, minthogy abban az evangélikus híveknek érdekeit kellően biztosítottnak látja, jóváhagyja és megerősíti. 36. Dedinszky Gyula kiskőrösi lelkész azon indítványt terjesztette a pestmegyei alsó egyházmegye közgyűlése elé, hogy a szórványok hathatós támogatása, lelkigondozása, valamint templomot, paplakot, iskolát építő szórványok segélyezése céljából egy egyetemes szórványalap létesítése iránt keresse meg a kerület útján az egyetemes közgyűlést. Az egyházmegye a nemes elgondolást magáévá téve, megbízta Dedinszky Gyulát, hogy az egyházmegye keretei között dolgozzon ki konkrét tervezetet, és csatolja ezt az egyházmegye pártoló felterjesztéséhez. Dedinszky a tervezetet elkészítette, amelynek elgondolása szerint az ország összes egyházközségei évi bevételük bizonyos százalékát tartoznának a szórványvédelmi alapba befizetni, amiből, számítása szerint, mintegy évi 50.000 pengő áll a szórványok segélyezésére az egyetemes egyházak rendelkezésére. Indítványának indokolásában rámutat arra a viszásságra, hogy amíg az egyik egyház hívei úgyszólván semmi adót nem fizetnek, a másik egyház hívei 200%-os egyházi adó alatt roskadoznak, indokolt tehát, hogy a szórványok megmentése és gondozása terhéből a módosabb gyülekezetek is kivegyék részüket. A szórványvédelmi alap támogatásával újabb és újabb gyülekezetek szerveztethetnének és ezzel enyhülne a fiatal lelkészi gárda körében mindjobban jelentkező állástalanság veszedelme és a közös teherviselés révén erősödne az egyes gyülekezetek között az összetartozás érzése. Megállapította a kivetési kulcsot is, amely szerint az egyes egyházak hívei, a szórványvédelmi alapba fizetnének. A kivetést az egyetemes egyház számvevőszéke, vagy a megalakítandó szórványvédelmi alap bizottság végezné az illetékes egyházmegyék espereseinek meghallgatásával; ugyanez a bizottság végezné a segélyek kiosztását is. Az alap kezelője az egyetemes egyház pénztára lenne. A közgyűlés a pestmegyei alsó egyházmegye javaslatát, mivel az a súlyosan megterhelt egyházakra, amelyek nagyrésze anélkül is a létfenntartás nehéz gondjaival küzd, újabb terhet rakna, a mai nehéz viszonyok között megvalósíthatónak nem tartja. Elrendeli azonban a közgyűlés, hogy az egyházmegyék esperesei személyesen keressék fel egyházmegyéik szórványait és azok miként leendő gondozása és segélyezésére nézve terjesszenek jelentést a jövő évi kerületi közgyűlés elé. Egyidejűleg megkeresi a kerület az egyetemes közgyűlést, hogy a közalapi segélyek kiosztásánál a szórványokra különös tekintettel legyen és tegyen felterjesztést a kormányhoz aziránt, hogy a megszervezett missziói egyházakat államsegélyben részesítse.