Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1934. október

5 Eljutottunk oda, hogy ma az egész világ megértéssel foglalkozik a ve- 3. lünk Trianonban elkövetett szörnyű igazságtalansággal. E tizenöt év nehéz örvényes útjain egy bölcs, bátor, élesen előrelátó igaz magyar szellem vezette ezt a nemzetet s ez a szilem Horthy Miklós nagy magyar szelleme volt. Ő volt az újraéledés lelke, ő volt az építő munka irányítója, ő volt az igazság felé törő nemzet biztos szemű, tántoríthatatlan vezére. Munkája honalapítás, jutalma a ma és minden idők minden magyarjának hálája és hódolata lehet csak. Én, aki a tizenötév örvénylő veszélyeit láttam, imádságos lélekkel adok hálát az Istennek, hogy őt nekünk adta s hódolattal hajlom meg az ő fenkölt személye előtt s ezek által az érzések által áthatva javaslom, hogy a Mélyen Tisztelt Közgyűlés határozatilag fejezze ki és táviratilag közölje Őfőméltóságával ragaszkodó hálánk és odaadó hódolatunk nyilvánítását. II. Főtisztelendő Közgyűlés! Évenként visszatérő közgyűlésünk kettős kötelezettség elé állít minket. Számot kell adnunk az elmúlt év munkájáról, annak eredményéről és számba kell vennünk a reánk következő év feladatait. Az elmúlt év eseményeire visszatekintve, őszintén, de szomorúsággal a lelkemben azt kell megállapítani, hogy nyitott kérdéseink közül ez az év nem oldott meg semmit, nem hozott javulást helyzetünkben semmi irányban. Különösen a felekezetek közötti viszonyban nem látok változást. A helyzet ma is változatlanul az, hogy a keresztény egyházak között mint legkisebb testvér, ha kis számban is, de egyre tért vesztünk. Kétségtelen, hogy ez a kisebbségi helyzet már a vonzás törvényei szerint is súlyossá teszi pozíciónkat s kötelességünkké teszi azt, hogy a védekezés eszközeinek a megkeresésével foglalkozzunk. Én a védekezés eszközét kettőben látom, a hitben való fokozatos megerősödésben, az evangélikus egyházszeretet és öntudat kimélyítésében. Épen ezért igaz egyházszeretettől áthatott lélekkel fordulok minden evangélikus testvéremhez, ne tekintsék ezt a figyelmeztetést puszta szónak, mert aki kisebbségi helyzetünkben számot vet azzal a szomorú ténnyel is, hogy a mindig hátvédünknek érzett nagy német ev. egyházban beállott zavarok folytán a tömeg vonzó hatása idebenn a mi hátrányunkra méginkább erősödni fog, kétségtelenül igazat fog adni abban, miszerint a védekezésünk csak a lélekben való felsőbbség, az egyházszeretetben való kiemelkedés lehet. Épen ezért minden evangélikus testvéremtől az Ür Jézus nevében kérem templomban és templomon kívül, legyen bátor vallója, büszke hirdetője az evangélium egyedül erőt adó tanításának, legyen meggyőződéssel híve az Úr evangéliuma alapján keletkezett egyházunknak, mert a hitnek ez az ereje, a hit megvallásár.ak ez a bátorsága, erőt ad a lelkünknek s azt megacélozva képessé tesz bennünket arra, hogy a földi élet különböző formában megnyilatkozó csábításaival, megalkuvásaival szemben szilárdan megálljunk egyházunk mellett. Amíg az elmúlt év .statisztikai adatai ezeket a komoly gondolatokat keltik fel a lelkemben, reménykedő hálával kell megemlékeznem Hóman Bálint kultuszminiszter úrnak az ezévi katholikus nagygyűlésen a felekezetek közötti békéről elmondott nagy beszédjéről. Amíg ennek a beszédnek fenkölt, felekezetek felé emelkedő szelleme örömmel és hálával töltötte el a lelkemet, alapot is teremtett ahhoz, hogy a szónok kimagasló egyéniségére és mai pozíciójára való tekintettel remény kelljen a lelkünkben, hogy ennek a beszédnek nemes hangja, fenkölt szelleme elhat azokba a körökbe is, amely körökben