Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

42 43—44. 43. Beterjesztetett iaz Orsz. Luther Szövetség jegyzőkönyve^* Tudomásul szolgál. 44. Bemutattatott a kerületi Gusztáv Adollf gyámintézet alábbi jegyzökönyve. JEGYZŐKÖNYV felvéve Budapesten, a bányai ev. egyházkerületi Gusztáv Adolf gyámintézet 1933. évi szeptember hó 27-én tartott rendes évi közgyűlésén. Jelen vannak: Sárkány Béla és vitéz Sárkány Jenő elnöklete alatt: Draskóczy Ede, Kellő Gusztáv, Broschkó G. Adolf, Bárdy Ernő, Csaba Gyula, Dedinszky Gyula egyházmegyei gyámintézeti egyházi elnökök, 'Maurer Frigyes egyházm. gyámintézeti világi elnök, Kovács Andor, Saguly János, Kemény Lajos, Bakay Péter, Honéczy Pál esperesek, a lelkészi kar szép számban és Bánszky György ker. gyámintézeti jegyző. 1. Sárkány Béla egyházi elnök buzgó imája után megnyitja a közgyűlést és jelenti, hogy elnökt'ársa, a kerületi gyámintézet világi elnöke, dr. Tomcsányi V. Pál őkegyelmessége külföldön tartózkodik s így a mai közgyűlésen, mindnyájunk őszinte sajnálatára, nem tudott megjelenni. Felkéri ennélfogva vitéz Ilenczfalvi Sárkány Jenő budapesti egyházm. gyámintézeti v. elnököt, hogy a .világi elnöki széket elfoglalni szíveskedjék. Helyettes világi elnök szeretettel üdvözli a közgyűlés tagjait s a jegyzőkönyv vezetésére a gyámintézet jegyzőjét, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Bárdy Ernőt és Maurer Frigyest kéri fel. 2. Egyházi elnök előterjeszti évi jelentését: Nagyméltóságú és Nagytiszteletü ker. gyámint. Közgyűlési Az elmúlt évben kegyeletes érzéssel adóztunk a hős svéd király, Gusztáv Adolf emlékének, aki 300 év előtt a lützeni csatatéren vérével és életével tett az evangélium igazságaihoz való törhetetlen ragaszkodásáról tanúbizonyságot és ma ismét egy nagyjelentőségű évfordulóról emlékezünk meg: Luther Márton születésének négy és félszázados fordulójáról. November hó 10-én lesz 450 éve annak, hogy az isteni gondviselés a sötétben bolyongó emberiséget az ő választott szolgájával, Luther Mártonnal megajándékozta, aki az evangéliom világító fényével megmutatta a lelki rabságban sínylődő emberiségnek az üdvösséghez vezető utat. Ez a nevezetes évforduló arra hív fel bennünket, hogy szívünk soha el nem múló hálájával övezzük körül annak em'ékét, aki erős kézzel és bátor lélekkel magasra emelte azt a zászlót, amelyre az evangéliumnak örök igazságai vannak felírva és a wittenbergi vártemplom ajtajára kiszögezett 95 tételével új korszakot nyitott az emberiség történetében. Oh, vajha méltóan meg tudnók becsülni azt a drága örökséget, amelyet Luther Márton hagyott hátra számunkra és lelkes odaadással tudnók folytatni az általa megkezdett szent munkát az emberiség boldogítására. Nem a mai közgyűlésnek feladata a hitjavítás világot átalakító nagy jelentőségét méltatni, de pár szóval mégis utalni kívánok arra, hogy a mi áldott emlékű Lutheriünknek egész élete annak a szent munkának szolgálatában állott, amelyet a gyámintézet tűzött zászlajára. Luther nemcsak szóval hirdette, de egész életével meg is valósította a könyörülő felebaráti szeretet magasztos erényét. Embertársai iránti mélységes szeretet vezérelte őt minden munkájában. Az Istenbe vetett tántoríthatatlan hit és a tettekben megnyilatkozó felebaráti szeretet voltak az ő életének legszebb erényei. Az ő soha meg nem lankadó mély hite és embertársai iránti önzetlen szeretete legyen a mi életünknek is vezérlő és világító fénye, hogy azt követve, a mi leikeinkben is gyulladjon fel és lobogjon magasan az egyházszeretetnek és az áldozatkészségnek szent tüze, hogy híven tudjuk szolgálni azt a szent ügyet, amelyben a gyámintézetnek munkásai fáradoznak, jóttéve mindenekkel, de kivált a mi hitünk cselédeivel. Áldozzunk nagy Lutherünk emlékének néma felállással. A segélyező felebaráti szeretetnek áldásos munkájában ez évben sem lankadtak meg * Vl-ik függelék.