Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

31 és váohartyáni szórványokat. Ugy Veresegyháza, mint Váchartyán hajlan- 16—17. dóknak nyilatkoztak a csatlakozásra és a lelkész fizetéséhez való hozzájá­rulásra. Veresegyháza évi 250 pengőt, Váchartyán-Örszenfcmiklós pedig évi 100 pengőt ajánlott fel; ennek ellenében azonban kikötötték, hogy a lelkész Veresegyházán évenként 18, Vádhartyánon pedig 4 istentiszteletet köteles tartani, azonfölül hetenkint egy napot Veresegyházán a hitoktatásnak és belmissziónak tartozik szentelni. Ezenkívül kikötötték, hogy ha a veresegy­házi egyház a gödöllői központi egyháztól kiválni szándékoznék, ahoz a gödöllői egyház feltétel nélkül hozzájárulni tartozik és Váchartyán is fenn­tartotta magának a szabad választási jogot afelett, hogy idővel Veresegy­Iházálhoz csatlakozhassák vagy továbbra is a missziói egyház kötelékében maradjon. A gödöllői egyház f. évi szeptember 10-iki közgyűlése megállapította a missziói lelkésznek javadalmát 1550 pengő készpénzben, megfelelő lakás­ban és ia helyben szokásos stóladíjban. Ennek alapján kéri a gödöllői misz­sziói egyház megalakulásának engedélyezését. A pestmegyei felsőegyházimegye elnöksége a gödöllői egyház kérvényét azzal a javaslattal terjesztette fel a kerületi közgyűléshez, hogy a missziói egyház megszervezéséhez azzal a feltétellel járuljon hozzá, hogy az egyház a lelkészi javadalmat megfelelő természetbeni lakáson kívül 1600 arany ko­ronában biztosítsa. A kerületi közgyűlés kimondja, hogy mivel Veresegyháza és Váchartyán csak azzal a kikötéssel voltak hajlandók csatlakozni a gödöllői missziói központihoz, hogy attól bármikor újra kiválhat­nak és mivel a bivány tervezetben nincs fedezet a lelkésznek Ve­resegyházára kötelezőleg kikötött évi közel nyolcvanszori kiszál­lására, a kerület a gödöllői missziói egyház megalakításának anyagi feltételeit biztosítva nem látja; ezért a gödöllői fiókegyháznak missziói egyházzá való alakítását nem engedélyezi. Felhívja azon­ban a pestmegyei felsőegyházmegyét, hogy esperességi segédlel­készi állás szervezésével és a segédlelkésznek Gödöllőre leendő ál­landó kihelyezésével igyekezzék a gödöllői, veresegyházi, váchar­tyáni és a többi szórványbeli hívek lelkigondozását és az ev. ta­nuló ifjúság hitoktatását biztosítani. 17. A hatvani evang. és református hívek között 1902-ben egyezség jött létre, amely szerint az ottani ev. híveket a református egyház lelkésze gon­dozza és az ev. hívek által a református egyház pénztárának fizetett egy­házi adóból 73 rész az evang. templomalap javára helyeztetik el gyümöl­csözőleg. Minthogy a ref. egyház ezen egyházhatóságilag jóváhagyott egyez­ség dacára sem volt hajlandó a köteles 1h részt az evang. hívek többszöri megkeresése dacára evang. istenüszteleti és hitoktatási célokra kiadni, az evangélikus közgyűlés a ref. egyházzal vialó egyezséget felmondta. Ennek folytán felmerül! a hatvani ev. hívek és tanuló ifjúság miként leendő gondozásának kérdése. Minthogy nemcsak Hatvanban, Ihanem Eger­ben, Gyöngyösön és azok szórványaiban is élnek gondozatlan ev. híveink, szükségesnek látszik Hatvanban missziói központ létesítése. Mivel azonban >az így szétszórtan élő híveink három egyházkerület teriileién fekszenek, egyetemes felügyelőnk az egyetemes egyház által szervezendő missziói egy­ház gondolatával foglalkozik. Erre nézve kéri egyházkerületünk határoza­tát, hogy a hatvani missziói egyháznak az egyei eines egyház által leendő létesítéséhez hozzájárul-e. A közgyűlés határozatilag kimondja, hogy készséggel hozzá­járul ahhoz, hogy a hatvani missziót az egyetemes egyház léte­sítse.

Next

/
Thumbnails
Contents