Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

23 Az elmúlt közigazgalási évben fájdalmas gyászt is juttatott nekünk az 6. élet és halál hatalmas Istene. Nagy részvéttel értesültünk Kálmán Rezső orosházai lelkésznek működése 17-ik, életének 47-ik évében történt elhunytáról. Sok nemes jóakarattal végezte lelkészi munkáját, különösen pedig az árva gyermekek gondozását. Elhunyta felett őszinte részvétünket fejezzük ki. A romániai zsinatpresbiteri evangélikus egyházkerület kiválóan érdemes és a/ egyházszeretetben példás, az egyházépítésben fáradhatatlan felügyelője, Ambrózy Andor báró mult év november elsején lehelte ki nemes lelkét. Hat nap múlva követte őt a dunáninneni egyházkerület mindenki által nagyrabecsült, áldottlelkű és nemes buzgóságú tiszteletbeli felügyelője: Okolicsányi Gyula. Az elszakított felsővidéken is a református egyházkerület nagyérdemű püspökének, Péter Mihálynak, majd az evangélikus nyugati egyházkerület püspökének, Dr. Fajnor Dusánnak elhunytáról kaptunk szomorú hírt. E kiválóan jeles egyházi férfiak elhunyta felett fejezzük ki őszinte gyászunkat. Az egyetemes evangéliumi keresztyénségnek is volt egy nagy halottja, Ihmels Lajos szászországi püspök, akinek nemcsak tudományos munkálkodása, hanem a világ lutheranizmusáhan való vezérkedése is a világ mindlen részében őszinte tiszteletet vívott ki, míg élt ás meleg részvétet érdemel, hogy most, ez év június 7-én elköltözött. Részvétemet a gyászoló családnak és egyháznak a kerület nevében is kifejeztem. Tisztelt Közgyűlés! Jelentésem végére értem. Az örvendetes és a lehangoló jelenségek vonásaiból alkottam össze azt a képet, amelyben kerületünk mult évi életét megrajzoltam. Ha nehéz időket élünk is, én pillanatra sem vesztettem el reménységemet a jobb jövendőben. Nem magunkban bízom, akik mind könnyen csüggedő és meglankadó emberek vagyunk, hanem az egyház Urában, akinek jóságos szívéből ma is felénk zeng a bíztató szó: ,,Mit féltek, ti kicsinyhitűek!" Tizenöt évvel ezelőtt a világ összeomlásának robaja kísérte püspöki székfoglalóm reménykedő szavait. És ime, másfél évtized küzdelmes emlékeire visszatekintve, örvendező és bizakodó szívvel teszek most vallomást: „Egészen idáig segítségül volt nékem az Isten." Segítségül volt mindnyájunknak. Hiszem, hogy érdemetlen voltunk mellett is segítségünkre lesz ezután is. Ezzel a bízó hittel dűljünk neki mindnyájan a munkának, mert meg van írva és éltető igazság volt és marad mindörökké: „A te hited megtart tégedet!" Ámen. A jelentéshez Szeberényi Gusztáv szól hozzá és a jelentésben szóvá tett magatartását mentegeti. Püspök a nevezett lelkésznek hozzá intézett levelét felolvassa, mire a közgyűlés a püspök feddését helyénvalónak nyilvánítja. Dr. Pazár Zoltán a római úttal kapcsolatban a püspöknek elismerését fejezi ki és arra kéri a közgyűlést, hogy a vegyes házasságok kérdését az illetékes politikai tényezők figyelmébe ajánlja. A kerületi közgyűlés a püspök jelentését köszönetének és elismerésének kifejezése mellett helyeslőleg tudomásul veszi és azt egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglalja. A püspöki jelentéssel kapcsolatiban a közgyűlés a következő határozatokat hozza: 1. Felkéri az egyetemes közgyűlést, hogy egy novelláris intézkedésekkel foglalkozó zsinat egybehívása iránt sürgősen intézkedjék. 2. Megismétli az 1930-ik évi rendes közgyűlés (határozatát, mely szerint felkéri az egyetemes közgyűlést, intézzen felterjesztést a belügyminisztériumihoz, hogy a nyugdíjjárulékok terhének a politikai községek által való vállalását necsak engedélyezze, hanem