Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937
1933. szeptember
17 rúságaira. Ha nem tud belőlük kivergődni, annak oka az, hogy nem forrt még össze a golgotai kereszt szellemével. A krisztusi szellem uralmát kell bevinni a magyar közéletbe is, mert csak ebben van feltámadást adó isteni erő. Az esperes évi jelentésének középpontjában Luther jubileumi ünneplése áll. Megemlékezik az első vidéki presbiteri konferenciáról, amelyet ez év márciusában Cegléden tartottak. Azután az egyes gyülekezetekről ad jellemző képet. A pesti alsó egyházmegye felügyelője igen értékes elmélkedésben foglalkozik a magyarországi evangélikus egyház (helyzetével. Megrajzolja a reformáció indulását, jelentőségét ós előretörését. Létének kérdése. hog\ tud-e számolni az adott helyzetekkel. Az üldöző állam helyébe most a segítő állam lépett. Egyúttal azonban ellenőrzést is kíván gyakorolni az egyházak felett. Vázolja az olasz, a német és az orosz egyházi jelenségeket. Az egyház fennmaradását és nyugodt életét csak az biztosíthatja, ha olyan értélkeket tud kitermelni, amelyeket az állam nem nélkülözhet. Fájlalja, hogy a theologiai szeminárium felállítása még mindig késik. Hasznosnak tartaná, ha legalább egy részleges zsinatot tartanánk a legfontosabb kérdések megoldására. Nem az egyházszervezetet tartja ugyan fődolognak, de ha az autonómia a széthúzásnak válik melegágyává, akkor az egyház érdekében abba is bele kell nyúlni. Mindenek felett azonban csak magúinkban kereshetjük és találhatjuk meg a diadalmas élet erőforrásait. Az esperes évi jelentése Petőifi szülőhelyén, a szabadság kérdésével foglalkozik, s kimutatja, hogy a tökéletes szabadság egyedül Jézusban áll előttünk. Az embernek az a végzete, hogy nem Krisztus, hanem önmaga szabja meg szabadságának határait. Innen származik az orosz őrület, amely a szabadság királyát üldözi, Júdásnak pedig szobrot emel. Más országokban pedig Jézus neve alatt hintik a békételenség magvait. Az evangélikus egyház e kilengésekkel szemben csak az evangélium szellemében munkálkodIhatfk. Ez a szellem hatotta át a második vidéki presbiteri konferenciát, amelyet Soltvadkerten májusban tartottak mintegy kétszáz presbiter részvételével. Végül jelenti, hogy az egyházmegyei elnökség három (hivatalos egyházlátogató útat tett és a tapasztaltakkal mindenütt meg volt elégedve. Sok kedves és épületes részletet emelhetnék még ki az esperess ég éktől beérkezett jelentésekből, de a jellemző események jórésze a különböző bizottságok jelentéseinek keretében úgyis a közgyűlés elé kerül. Csak néhány statisztikai adatra legyen szabad rámutatnom. A mult évi kimutatással szemben kerületünkben híveink lélekszáma 10.000-nél többel szaporodott és elérte a 279.000-et. Két új anyaegyház alakult és 29-el több a szórványaink száma, mint volt a mult évben. Lelkészeink száma 3-mal szaporodott, az úrvacsorával élők száma pedig 4000-el. Sajnos, hogy a reverzálisók következtében a házasságkötések száma mintegy 200-al megfogyatkozott. Épígy a tanulók száma is a középiskolákban 100-al, a polgári iskolákban 30-al kevesebb. Örömmel állapítom meg, hogy a mult évivel szemben a hozzánk betérők száma csaknem 100-al szaporodott, a kitérők száma 20-al megfogyatkozott. Egyébként a statisztikai kimutatás jelentésémihez ivan mellékelve. Itt kell megemlítenem, hogy az egylházi élet, az istentiszteletek látogatása, az egyház ügyei iránt való érdeklődés, különösen pedig a nép valláserkölcsi élete megfelelő magas színvonalon van. Egyházi törvénykezésünket is csak néhány makacs perlekedő és néhány magáról megfeledkezett és megtévedt ember ügye foglalkoztatta. Megnyugtató jelenség azonban, hogy most a kerületi közgyűlés idejére sem hívtunk össze törvényszéki ülést, mert nem lett volna tárgyalásra megérett anyaga.
