Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1933. szeptember

15 Hatvaniban és ia Monor-Vecsés-üllői egyesítendő misszióban volna szükség. 6. Javaslom, hívja fel a közgyűlés az egyházmegyéket, hogy az új állások megszervezésére a fedezetről ivaló gondoskodással együtt a kellő előkészületeket tegyék meg s erről a legközelebbi kerületi közgyűlésnek legyenek jelentést. Figyelmeztessék az érdekelt egyházközségeket, hogy ez állások szervezését ne tekintsék puszta pénzkérdésnék, hanem lélekmenlő és egyházépítő fontos ügynek, amelyet áldozatokra kész meleg egyházszeretettel szükséges kezelni és mielőbb megoldani. Egyházunk örök nevű reformátora, Luther Márton születése 450 éves fordulójáról minden egyházmegye közgyűlésén kegyelettel emlékeztek meg. Javaslom, kötelezze a kerületi közgyűlés a kebelébe tartozó gyülekezeteket és iskolákat, hogy Luther születésének évfordulóján nagy reformátorunk emlékére és az evangélikus öntudat erősítésére megfelelő módon és építő tartalommal ünnepet üljenek. Az arad-békési egyházmegye közgyűlésén az esperesség felügyelője terjedelmes megnyitóban három fő témával foglalkozik. Fejtegetéseinek kiinduló pontja és irányítója az egyházalkotmány 11. §-a. Igaza van, hogy ezt a §-t sokan és sokszor félremagyarázzák. Csakugyan jó volna már ennek egyszer hiteles és kötelező magyarázatát megadni. Szerintem ez a §. sem többet, sem kevesebbet nem mond, nem is akarhat mondani, mint azt, hogy hatalommal és jogok gyakorlásának kötelességével az evangéliumi egyházban senki nem élhet, csak akinek a hatalom és jogok gyakorlására az egyházközségek közgyűlési választásban megnyilatkozó bizalma meghatalmazást ad. Ez így is történik a mi egyházunkban, mert a lelkésztől kezdve a püspökig, a presbitériumtól és helyi felügyelőtől kezdve az egyetemes felügyelőig mindenkit az egyházközségek híveinek bizodalma állít kötelezettségei helyére. Ezen az értelmezésen túl minden csak belemagyarázás, amiből kellemetlenségnél egyéb nem származhatik. A felügyelői megnyitó a németországi eseményeket teszi szóvá elsősorbar és azok eredményét evangélium-ellenesnek minősíti. Erről fentebb már nyilatkoztam. Beszéde második felében az általa pünkösdi actionak nevezett ismeretes felvidéki látogatást fejtegeti. Ezzel kapcsolatosan javaslatot is tesz arra vonatkozólag, hogy az egyetemes egyház által az u. n. szlovenszkói evang. egyházzal esetleg egyezkedni kiküldött bizottságba a kormánytól is kérjünk hivatalos kiküldöttet. Sajnálom, hogy ezt a javaslatot tnemlcsaik azért, mert autonómiánkba ütközik, hanem komoly politikai és gyakorlati okokból is ellenezni vagyok kénytelen. Beszédének harmadik témája a kisebbsági kérdés. Ennek felújítását azonban aggályosnak tartom, mert bajainkat szükségtelenül csak egy kínos kérdés állandó feszegetésével tenné még súlyosabbá. A főesperes évi jelentése az általános elszegényedés szomorú jelenségeit panaszolja fel és a zsinat elmaradását fájlalja. Van azonban a jelentésnek egy pontja, amely egyenesen nekem van szánva, azért itt a teljes nyilvánosság előtt felelek reá. Ez a pont így hangzik: „Mi Rómába nem megyünk és a pápa előtt sem egészen, sem félig meg nem hajolunk." Tisztelt Közgyűlés! Tudott dolog, hogy a magyar nemzet társadalmát képviselő Társadalmi Egyesülelek Szövetsége az olasz nemzet legnagyobb alakjának, országunk egyik legnagyobb barátjának, Mussolininak többmillió aláírásban vitte ki a magyar nép hálás köszönetét. A harminc tagból álló küldöttséggel, mint a TESz egyik elnöke, én is kiutaztam. Nem ok nélkül és nem különösebb cél nélkül. Útközben tudtam meg, hogy a küldöttséget a római pápa is fogadja. Tízen voltunk a küldöttségben protestánsok. Megérkezésünk után kérésemre a vatikáni magyar követ és egyik pápai tanácsos külön kihallgatáson arra kérte nevemben a pápát, hogy a