Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1930. október

45 újhely, Rád és Vác, mint amelyek az adózási százalék minimumának magasan történt meg- g^ g2 állapítása miatt az adóalapi segélyből kimaradtak, más segélyforrásból nyerjenek kárpótlást, a bizottság mellőzni kéri, minthogy az adóalapi segély 50.000 pengőt kitevő összegéből, a rendes szükségletek figyelembevétele mellett is, előreláthatólag csak azon egyházak lesznek segélyezhetők, amelyeknek egyházi adókivetése a 00%-ot jóval meghaladja, másrészt pedig mivel az adóalapi bizottság az adóalapi segély összegéből 4000 pengőt kiszakított olyan egyházak segélyezésére, amelyeknek adókulcsa a 60%-ot el nem éri, de súlyos anyagi helyzetük folytán a segélyre rá vannak szorulva. Kmft. Sárlány Béla Dr. Eaffay Sándor ker. főjegyző. püspök. A közgyűlés a javaslatokat határozati erőre emeli s a pénztárost a megszavazott segélyek kifizetésére utasítja. 52. Olvastatott a kerületi missziói bizottság jelentése, amelyben Kovács Andor esperes, mint a missziói bizottság elnöke rámutat a belmissziói munka nagy jelentőségére. Az egyházunkkal szemben minden oldalról megnyilatkozó támadás ellen védekeznünk kell, mert ha kellő időben nem gondoskodunk e támadások visszaveréséről, úgy elleneink rést fognak ütni Sionunk falain. Az ev. lelkésznek legelső feladata az igehirdetés, de a mai idők elengedhetlenül szükségessé teszik, hogy a lelkipásztor a templomon kívül is pásztora legyen híveinek. Ha leszállott a lelkész a szószékről, menjen ki az életbe, kopogtasson hívei lakóházainak az ajtaján. A személyes érintkezésnek, a közvetlen hatásnak nagy jelentősége van. A lelkésznek — mint az írás mondja — sónak és kovásznak kell lennie, amely áthatja az egész tésztát, — gyertyának kell lennie, amely az egész házban világít. Csodás eredményt lehet elérni intenzív és lankadatlan lelkipásztori tevékenykedés mellett. A lelkipásztori munkamező kiszélesült; kettőzött erővel, fokozott buzgósággal kell ma mindenik evangelikus lelkésznek munkálkodnia, ha pásztor akar lenni és nem béres. Ma fokozottabb munkát, több teljesítményt követel tőlünk az Űr, mint eddig. Egyházunkban a vallási és egyházi élet emelése és fejlesztése céljából az intézmények megvannak téve, csak élni kell azokkal és végre kell hajtani azokat. A betű holt, abba lelket kell önteni. A rendszabályok csak irányító eszközök, buzgóság, lélek kell azokhoz, hogy azok az életbe átvitessenek. A hit, a vallás és az egyházi élet terén végzendő belső és külső missziói munka egyházunk testében a vérkeringést jelenti. Ma csak ott van élet, ahol ezt a munkát buzgón és hűségesen végzik. Ma nemcsak annyit kell tennünk, amennyire hiványunk és megbízásunk kötelez, hanem sokkal többet, annyit, amennyire képesek vagyunk, amennyit bírunk. Az egyéni gondozás mindinkább előtérbe lépésével karöltve kell emelkednie és fokozódnia a lelkes tevékenykedésnek és fáradhatlan pásztorkodásnak. Ezután az elmúlt közigazgatási évben végzett belmissziói munkáról; a szórványgondozásról, kórházmisszióról, fogházmisszióról, a leventék vallásos neveléséről részletesen beszámol az elnök, amelyekből kitűnik, hogy egyházkerületünk egyházközségeiben a lelkészek hivatásuk magaslatán állnak és fokozott buzgósággal és lelkiismeretességgel végzik a reájuk váró belmissziói