Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1930. október

11 a nemzet közjaváért együtt munkálkodni. Ismételten kijelentettük, hogy ben- 7. nünket elfogultság, türelmetlenség senkivel szemben nem ejtett rabul, sőt az a meggyőződésünk, hogy minden egyes egyháznak és vallásos közösségnek azonos a hivatása. Az, hogy az Isten által beléje plántált lelki értékekkel és reá bízott elhivatással az Istenben való hit és a tiszta erkölcs megerősítését, az emberiség haladását a társadalom testvériesülését, a nemzet nyúgalmát és a haza boldog­ságát karöltve munkálja. Mi hisszük, hogy minden egyes egyháznak, minden komolyan hívő és erkölcsös tagja ugyanígy gondolkozik és ugyanúgy érez, mint mi. Ha mégis vannak, akik a testvéri együttműködést lehetetlenné teszik és üszköt dobnak az együtt élni akaró emberek békességének lelki hajlékára, akkor meggyőződésünk szerint az államhatalom köteles a túlzókat megfékezni és a bé­kesség rontóit elnémítani. A mi kisebbítésünk azonban még ma is büntetlenül hangzik szerte e hazában templomi szószékekről, piaci emelvényekről, lapok és folyóiratok hasábjairól egyaránt. A protestáns házasságokat ma is büntetlenül gyalázzák. Az állam törvényei alapján megkötött tisztes családi viszonyokat még ma is büntetlenül ágyasságoknak bélyegezhetik. A békés együttélésre vágyó állampolgárokat egymás ellen még ma is gyűlölködésre ösztökélik. És az államhatalomnak nincs szava a felekezeti békesség megvédésére és nincs akarata a felekezeti visszavonás hangos hirdetőinek elnémítására. Ezért, mikor a lelkem vérzik, hogy ennek a mindenkitől megtiport országnak polgárai még egymás lelkén is tipródnak, akkor nem tehetek mást, mint azzal a kéréssel fordulok az én Uramhoz, Istenemhez, hogy ő maga állítson helyre minket. Testvéreimet, az evangélium népét pedig arra kérem, hogy csak hirdesse ezután is a békességet, képviselje a türelmet, szólaltassa meg mindig a testvéri szeretet szavát. Mert meggyőződésem, hogy csak így virradhat fel a boldogabb jövendő. S végtére már egyszer nekünk is virradnia kell! A békességes jelent és a boldogabb jövendőt építő munkát egyházkerüle­tünk az elmúlt közigazgatási év folyamán is mindig híven és lankadatlanul vé­gezte. Az egyházmegyékből érkezett jelentések szerint az építő és alkotó munka mindenütt céltudatosan folyik. Nem is állíthat talpra bennünket az Isten más­kép, mint egyedül csak céltudatos építő munka által. Az arad-békési egyházmegye örömmel jelenti, hogy Békéscsabán a már meg­alakult diakonissza-egyesület vezetése alatt az árvaház szép fejlődésnek indúlt. De fájlalja, hogy az államsegély folytonos leszállítása az egyházaknak mind­jobban fokozódó gondot okoz. A közigazgatási költségek apasztása érdekéből a kerületek összevonását hozza javaslatba. A békési egyházmegye, különösen az orosházi nőegylet szép és eredményes tevékenységét emeli ki, de annál inkább panaszkodik az államhoz való viszo­nyunk és a felekezetközi viszonyok romlásának káros következményei miatt. A budapesti egyházmegye területén legfontosabb esemény volt, hogy május hóban a pesti magyar egyház a tizedik kerületi templom alapkövét letette és azóta is nagy erővel folytatja az építkezést. A csanád-csongrádi egyházmegyének öröme az, hogy a csépai gyülekezet két új harangot szerzett templomába. Bánata viszont az, hogy a már 150 év óta fenn­álló hódmezővásárhelyi evangélikus népiskola feloszlás előtt áll, mert az állam megvonta tőle a törvénvszerű segélvt. Azzal érvel, hogv az eorházközsésmek va­' «/<_>«/ 7 O«/ O«/ O

Next

/
Thumbnails
Contents