Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1930. október

Állíts helyre minket, hogy olyan hit valló, bátor lélek lakozzék bennünk, ' amilyen őseinket éltette és hitvallókká erősítette 400 esztendővel ezelőtt. Ez a hitvallás ma már csak emlék. De ez a hitvallás ma még mindig kötelezés is. Ennek a hitvallásnak emlékezetét valamennyi gyülekezetben és valamennyi iskolánkban megünnepeltük. Felcsendült szerte e hazában az Istent magasztaló diadalmi ének és felcsendült a fogadalmi szó. De a magyar evangélikus hívek képviseletében ott is jártunk, ahol őseink a hitvallást egykor bemutatták. Augsburg városában úgy a júniusi, mint a szeptemberi nagyszabású emlékünnepen, a mi magyar Sionunk is belezengte örvendező énekét a világ minden részéből egybesereglett evangélikus hívők hálaadó himnuszába. És az ünnep hatása alatt álló lelkem annál buzgóbban fohászkodik: Ol\ Isten, állíts helyre minket! Mert tudom és érzem, de egyúttal vallom is, hogy az ágostai vallástétel négyszázados fordulója nem pusztán csak emlékezés, hanem komoly kötelezés is. És most azon tépelődik a lelkem, hogy az evangélium népe ma csak emlékezni és ünnepelni tud-e, vagy érzi és teljesíteni tudja kötelezettségét is? De, hogy tudja, arra az Isten segítsége szükséges és az a kegyelme, hogy világoltassa előttünk az Ő orcáját, hogy megszabaduljunk! Megszabaduljunk elsősorban a magunk kishitüségétől. Mert erre is van elegendő okunk. Egy végtelenül szomorú évtized csapásai és vesszőzései szakadatlan próbára teszik hitünket és kitartásunkat. Megcsonkított országunkkal együtt szenvedi a megmaradásért való küzdelem nehéz vergődését evangéliumi egyházunk. Nemzetünkkel együtt és azonos arányban csonkítottak meg bennünket. Ez a megcsonkítás is egyik igazoló pecsétje annak a történelmi igazságnak, amit tőlünk hiába akarnak elvitatni, hogy a magyar nemzet és benne az evangélikus egyház élete és sorsa 400 esztendő óta annyira egybeforrt egymással, hogy az egyiknek emelkedése és ereje a másiknak is emelkedése és ereje, egyiknek elhanyatlása a másikét is maga után vonja, egyiknek az élete vagy halála a másikra nézve is életet avagy halált jelent. A történelem pedig az élet tanítómestere és igazolója. Ebből a történelemből azt látjuk, hogy mikor 400 esztendővel ezelőtt az evangéliumi lélek hozzánk beköltözött, akkor is olyan válságosán nehéz volt országunk helyzete és nemzetünk sorsa, amilyen ma. A nemzetet vesztébe döntő önzést, hiúságot és pártoskodást 400 esztendővel ezelőtt is az evangéliumban újjászületett lélek megtisztulása, öntudatra ébredése, alázatos önzetlensége és a közjó munkálásában alkotó erővé dicsőülő testvéri összetartása gyógyította ki a nemzet közéletéből. Most is csak az evangéliumban újjászületett lelkek tábora ülhet diadalt a jelenvaló idők lctöröttségén, szenvedésein és próbáinak emésztő ostromán. Amint 400 esztendővel ezelőtt az Űr evangéliuma volt megtisztítója és felemelője s ezzel megmentője és talpraállítója ennek a nemzetnek, úgy most is, ma is és mindörökké csak az Ür evangéliuma adhat győzelmet a nemzet létét és boldogságát ostromló erőkön. Csak állítson helyre bennünket az Isten és csak mutassa meg nekünk az Ő orcáját, hogy megszabaduljunk a kishitűségtől. Mert enélkül nem tölthetjük be történelmi hivatásunkat. A mi történelmi hivatásunk pedig mindenkor az volt, de különösen az a mai nehéz időkben, hogy erős lelkeket, kemény egyéniségeket, megálló jellemeket neveljünk a nemzetnek és a Krisztus anyaszentegyházának egyaránt. Az evangélium egyházának ma is