Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

106 A szervezéssel kapcsolatban még egy kérdésre óhajtom a t. közgyűlés figyelmét felhívni, éspedig az iskolánkívüli népmüvelésre. Ezzel kapcsolatosan azt mondta Őméltósága a püspök úr, hogy: „Nem a keret a fontos, hanem a tartalom". Őméltóságának ezt a bölcs megállapítását szeretném, ha egyházunk minden lelkésze, minden tanára, minden tanítója magáévá tenné. Éveken keresztül dolgoztam az iskolánkívüli népművelés terén és nemcsak szervezete lett e nagyszerű kultúrális munkának, hanem — amennyire lehetett — pedagógiai útjait is igyekeztem kijelölni. Ott tapasztaltam azt, hogy a más egyházhoz tartozók minden buzgalommal azon voltak, hogy ezeket az állami kereteket ök töltsék be s lehetőleg saját embereik tartsanak előadásokat, vezessenek tanfolyamokat s legyepek ezek előadói. Sajnos, a mi részünkről alig tapasztaltam némi érdeklődést. Őméltósága a püspök úr minderről tudott s éppen ezért úgy a inult évben, mint ez év kezdetén megkereséssel fordult az egyházkerület területén lévő összes városi és vármegyei törvényhatóságok polgármestereihez, illetve alispánjaihoz, hogy L.-Sz.-ünk valláserkölcsi, hazafias és kultúrális munkát fejt ki, miért is kérte Őméltósága, hogy helyi L.-Sz.-et ezen munkájukban támogatni, illetőleg a náluk szokásos módon anyagiakkal segélyezni szíveskedjenek. Az lett volna a helyes, ha a püspök úr Őméltóságának ezen megkeresését akként honorálták volna a törvényhatóságok vezetői, hogy egy összegben a püspök úr Őméltósága rendelkezésére bocsájtották volna a segélyezésre szánt pénzt, mert így jobban lehetett volna buzdítólag hatni mindazokra, akik a L.-Sz. munkájában résztvenni óhajtanak. Tekintettel azonban arra, hogy a Vkm-nek idevonatkozó rendelete értelmében csak közvetlenül az előadók és tanfolyamvezetők, szóval a dolgozók kezeihez fizetendők ki a segélyezés összegei, ettől el nem térhettek s ezért nem bocsájthatták egy összegben rendelkezésünkre a segélyezésre szánt összeget. Az egyházkerület területén az állami népmüveléssel kapcsolatban lelkészeink, tanáraink és tanítóink által végzett munka tiszteletdíja címén 40 pengő híján 10.000 pengő fizettetett ki ebben az évben és kb. 2.000 pengő fűtés-világítás és takarítás címén. Mindenesetre más eredményeket tudtunk volna elérni, ha az egyes törvényhatósági városok és vármegyei törvényhatóságok a személyre szólóan kifizetett csekély összegeket egészben a püspök úr Őméltósága rendelkezésére bocsájtották volna, mert 12.000 pengő már oly szép összeg, hogy azzal minden igényt kielégítő munkát végezhettünk volna, mert egységes elgondolás szerint és tervszerűen lehetett volna szétosztani ott, ahol legnagyobb szükség van rá. Kiszállás. A mult évi közgyűlés határozata s a püspök úr Őméltósága rendelkezése értelmében a folyó munkaévben a következő egyházközségeket látogattam meg: Vác, Csömör, Csornád, Acsa, Rákoskeresztúr, Kondoros, Pestszentlőrinc, Kecskemét, Mezőberény, Szarvas, Cinkota, Gerendás, Soltvadkert, Kiskőrös, Dunaegyháza, Szeged, Cegléd, Pilis, Péteri, Tápiószentmárton, Pusztaotlaka, Bénye, Apostag, Csanádalberti, Galgagyörk, Aszód, Békéscsaba, Veresegyháza, Orosháza, Kardoskút, Óbuda, Nyáregyháza és Tótkomlós, összesen tehát 33 egyházközséget látogattam meg, tehát az egyházkerület összes egyházközségeinek közel a felét. A nagy hidegre való tekintettel a február második felére tervbevett látogatásaimról — sajnos — le kellett mondanom, mert a kemény hidegben való sok utazásban megbetegedtem s így a február második felére tervbevett utazásaimról le kellett mondanom, amit nagyon sajnáltam, mert — bár nem vagyok jogosult bírálója saját munkámnak — a beérkezett jelentések szerint, az egyedüli Mezőberényt kivéve, mindenütt eredménnyel sikerült a püspök úr Őméltósága intencióinak megfelelően működnöm. Mindenütt vallásos estét tartottunk, ahol szerény tehetségemhez mért előadásban ismertettem a L.-Sz. céljait, szükségét, munkásságát, megszervezésének és működésének mikéntjét s buzdítólag igyekeztem hatni az egybegyűlt hívekre. A vallásos estély után vagy az egyházközség vezetőivel, vagy a presbitériummal tartottunk mindenütt bizalmas megbeszélést s különösképpen azt a kérdést tárgyaltuk meg, hogy miképpen és kik által lehetne a L.-Sz.-t úgy megalakítani, hogy az ne csak papíroson lévő egyháztár-