Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

101 Doktor testvérünk, az avatási szertartást végző lelkészek és néhányan tagjaink közül Bonyhádra utaztak. Akik nem mehettünk el, lélekben azért szintén együtt voltunk ottani szeretteinkkel és velük adtunk hálát Urunknak mindazért, amit Bonyhádon cselekedett és velük együtt kértük Öt, hogy őrizze meg és áldja meg azt az új helységet és azokat, akik benne összejönnek, hogy ott mindig Isten dicsőítése hirdettessék, tagjaink pedig mindvégig hűséggel és kitartással Öt szolgálják. Hódmezővásárhelyre már évek óta úgy tekintettünk, hogy diakonissza-állomássá kellene lennie. Az elmúlt évben a körülmények sürgőssé tették a véghezvitelét. Szeptember 21-én költözött oda egy diakonissza testvér. Azóta természetszerűleg ő vezette az ottani munkákat, tagjaink azonban szeretettel segítségére voltak. Tanítottak vasárnapi iskolánkban. Hetenként 5 evangélizáló-óra volt, melyeket a város különböző helyein tartottak, ami azt jelenti, hogy sokaknak volt alkalmuk hallani Isten Igéjét. A tagoknak egyszer a héten volt imaórájuk. — Bejártak a szeretetházba, ahol a város öreg szegényeit gondozzák és ezekkel is foglalkoztak. Ujabban Kutasra hívta meg az ottani ref. lelkész a diakonissza testvért, azóta havonként kijárt oda és nők szániára bibliaórát tartott. Miután a diakonissza testvér Pihenőpusztáról költözött át Hódmezővásárhelyre, előbbi szeptember 18-án megszűnt diakonissza-állomás lenni. Addig ott vasárnaponként volt evangélizáló-óra. A közelben fekvő Nagybánhegyesen volt vasárnapi iskola, evangélizáló-óra, tagok órája. Hetenként két napot töltött ott a diakonissza testvér s ilyenkor felkereste a betegeket és azokat, akik nem jelentek meg az órán. Reformátuskovácsházára nem járt át rendszeresen, csak időnként tartott az ottani tagoknak órát és végzett látogatásokat. Felkérésére havonként néhány napot most is régi munkahelyén tölt s ilyenkor a lehetőség szerint mindahárom helyen: Pihenőpusztán, Nagybánhegyesen és Reformátuskovácsházán is bibliaórákat tart. Itt említjük meg, hogy főnökasszonyunk Doktor testvér kíséretében az év folyamán meglátogatta minden diakonissza-állomásunkat. Volt tehát Székesfehérvárott, Nyíregyházán, Rákoskeresztúron, Bonyhádon kétízben és Hódmezővásárhelyen. Ezek a látogatások mindig örömnek és áldásnak idői az illető kör számára. Szeptemberben szerb megszállott területre: Nova Pasovaba utaztak, hol a St.-andraei bibliaiskola által a Délkeleturópai evangéliumi munkások számára rendezett konferencián vettek részt, melyen néhány értékes külföldi kapcsolatot erősíthettek, illetve szerezhettek meg. Az utazásokat nagyban megkönnyítette az a körülmény, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az 1928. évre is engedélyezett a Máv. összes vonalaira szóló II. osztályos időleges szabadjegyeket, — amelyekért nagyon hálásak vagyunk. Még Házunk életéből egyet-mást. Minden hétköznap reggel és este rendszeresen áhítatot tartottunk, csütörtök reggel ébredési imaórát. Vasárnap délelőtt volt vasárnapi iskola, leányóra, és a tagok órája, délután pedig evangélizáló-óra. A látogatók száma nagyon változó volt. A nyaralási idényben többen jöttek, a téli időszakban csak kevesen. Az elmúlt évben bibliaóráink látogatói számára két szeretetvendégséget tartottunk, az egyiket újévkor, a másikat karácsony másodnapján. Mind a kettőre elég szép számmal jöttek vendégek, még a szomszéd községekből is voltak néhányan és láthatólag jól érezték magukat. Külföldi vendégeink is voltak. Tulajdonképpen főnökasszonyunkat keresték fel, de nékünk is volt alkalmunk megismerni őket. Az első Hilja Kron finn írónő volt, aki a Budapesten tartott nagyszabású finn-ugor konferencián vett részt s egy napot és két éjszakát töltött künn, mely idő alatt kölcsönösen megismertük és megszerettük egymást. A nyár végén a Bibelhaus bibliaiskolának két vezető munkása: Schnabel Mária és Thomas Elly úrhölgyek látogatták meg főnökasszonyunkat. Házunk tagjaival is megismerkedtek, munkánk iránt nagy érdeklődést tanúsítottak. Felkérésünkre szívesen elvállalták egy-