Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

96; volna fogni — és bár egyesek, — éppen a legszegényebb tagjaink közül megható áldozatkészséggel hozták el adományaikat, — a szükséges összeg még távolról sem volt együtt. E kedvezőtlen külső jelek dacára sem tudtuk azonban elhinni, hogy ne lehessen megtartani a konferenciát. S valóban, az utolsó napokban az Űr többeket indíthatott, hogy beküldjék hozzájárulásukat és így elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy az építést megkezdjük, hittel várva, hogy a még hiányzó összeg is be fog gyűlni. Elképzelhetetlen örömmel és hálával szemléltük minden egyes oszlop és gerenda elhelyezését. Lesz fedélszínünk és lesz konferenciánk! Az Űr kegyelmesen tényleg mindakettőt megadta. A fedélszin költségei is csaknem teljesen megtérültek. A konferencia június 26-tól—29-ig tartott. Az előző évek, konferenciáitól annyiban tért el, hogy 26—28-ig csak a tagok voltak hivatalosak, 29-ét pedig az evangélizáló előadások töltötték be. Általános benyomásunk volt, hogy ilyen beosztás mellett az egésznek zavartalanabb a menete. A mélyítő konferencia 26-án délután szeretetvendégséggel kezdődött. Minden reggel és délután imaórák előzték meg az előadásokat. Az előadások tárgyai a következők voltak: A ker. ember titkos kamrája. A ker. ember fegyelmezettsége. A ker. ember szóbeli bizonyságtétele. A ker. ember közösségi élete. A ker. ember lelki fejlődése. Az egyik előadást Dr. Raffay Sándor püspök úr volt szives elvállalni. Tagjaink, nagy örömünkre, évről-évre növekvő számmal jelennek meg a konferenciánkon. Ez alkalommal kb. .180 szállóvendégünk volt, összesen pedig 400-an vettek részt a konferencián. Nagy hálára kötelez bennünket az a vágy és várakozás is, amellyel nem sajnálva a fáradságot és áldozatot, — egyesek nagy nehézségeket legyőzve, — eljöttek, hogy az Űr a közösségben szólhasson hozzájuk, amelynek hatása az egész idő alatt érezhető is volt. Személyes beszélgetésekben, de különösen a hálaadó összejövetelen sok-sok áldásról számolhattak be az egyesek. Áldott legyen érte az Űr! Közös úrvacsora vételünk is megint egyik fénypontja volt együttléteinknek. A június 29-i evangélizáló nap vidéki résztvevői közül a többség 28-án érkezett, 29-én a reggeli vonattal pedig hosszú sora azoknak, akik Budapesten és környékén laknak. Fedélszínünk, melynek befogadóképessége több, mint 500 ember, egészen megtelt. Délután még kívül is álltak többen. Bár az Űr felhasználhatta volna ezt az alkalmat minden jelenlévő életében! Az előadások tárgyai voltak: Miért nehéz az élet? Hogy lesz könnyűvé az élet? Hogyan lett Simon Péterré? Hogyan lett Saul Pállá? A csak németül értők részére ez évben is voltak minden nap párhuzamos német előadások. A Máv. igazgatóság szíves jóindulatából megint kaptunk kedvezményes vasúti jegyeket, ami nélkül vidéki tagjaink közül sokan nem jöhettek volna el s így ez is hálára kötelez bennünket, valamint az is, hogy a lakás és ellátás nehézségein is keresztül segített minket az Űr. Augusztus 17—20-ig tartottuk a leánykonferenciát. Mindenhova, ahol fiatal leányok között folytattunk munkát, küldtünk meghívót és az eredmény az volt, hogy 130-an jelentek meg a konferencián. Szemnek és szívnek egyaránt jóleső látvány volt az a nagy csoport fiatal leány, amely azért gyűlt össze, hogy Isten Igéjéből nyerjen oktatást. Az előadásokat nagy figyelemmel hallgatta az egész leánysereg. A rendelkezésre álló három délelőttön a következő tárgyak kerültek megbeszélésre: Milyennek ismered Jézust? Milyennek ismer Ő téged? Hogyan szereted Jézust? Hogyan szeret Ő téged? Mire indít téged az Űr Jézus szeretete? Mit nyersz, ha néki engedsz? — Délutánonként kor és ismeretek szerint hat csoportra osztva, diakonissza testvérek vezetése mellett a közeli erdőszélre rándultak ki a fiatal leányok. A kisebbek játékot is rendeztek. Befejezésül pedig kint a szabadban a délelőtti tárggyal kapcsolatosan a Biblia nőalakjainak egyikéről megbeszélő órát tartottak. Személyes beszélgetésekben és a hálaadó összejövetel alkalmából tartott beszámolón sok olyan vallomás hangzott el, amely arról tett bizonyságot, hogy Isten Lelke munkálkodhatott. Voltak, akik határozottan megnyitották szívüket Megváltójuk előtt, mások pedig világosan meglátták, melyik az az út, amelyen járniok kell, ha valóban boldogok akarnak lenni.