Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

29 társadalom életében uralkodó és vezérlő hatalommá tenni. E természetes 8. kötelesség helyett a legújabb állami egyházpolitika az új egyházközségek alakulását egyenesen hátráltatja, sőt sokszor lehetetlenné teszi. És a nehézségek támasztásában még II. Józsefet is meghaladja, mert ő a türelmi rendeletben csak 100 család, tehát 300—400 lélek kimutatását kívánta meg egy protestáns egyházközség alakításához, míg a mai legújabb állami egyházpolitika 800 lélek kimutatását követeli. Ezzel a követeléssel pedig elsősorban ellenünk támad, mert mi evangélikusok, csekély kivételtől eltekintve, országszerte szórványegyház vagyunk. Ezt a méltánytalan rendelkezést az állam gazdasági helyzetével mentegetik. Nézetünk szerint azonban az egyházaknak a törvényben biztosított államsegélyeket sohasem szabad és nem is lehet egyoldalú gazdasági megítélés szempontja alá helyezni, mert az államsegély természete szerint mindig erkölcsi és kulturális dolog. Különben is az állam minden cselekedetét, még a gazdasági vonatkozásokban is, az állam hivatásánál fogva, csakis magas erkölcsi szempontok irányíthatják. Különösen az egyházakhoz való viszonyában, ahol elsőrendű erkölcsi és kultúrális javak megszerzéséről, gyarapításáról és biztosításáról van szó. Ezért nem nyugodhatunk bele az állam e téren elfoglalt álláspontjába. Nem nyugodhatunk bele azért sem~ mert egy élő egyházi szervezetnek folytonosan új és új gyermekeket kell a világra hoznia, hogy azokban tovább folytassa életét, Nem nyugodhatunk bele azért sem, mert az államhatalomnak ez érthetetlen korlátozása a vallás szabad gyakorlatának jogát is közelről érinti. Mindezek alapján javaslom, keresse meg a közgyűlés az egyetemes egyház útján az állam kormányát, hogy az új egyházközségek alakulását illető álláspontját a nemzet erkölcsi és kultúrális érdekéből tegye új megfontolás tárgyává és a nemzet közjava érdekében sürgősen változtassa meg. Az e tárgyban teendő felterjesztés egy másik fontos kérdésben teendő felterjesztéssel is összefügg. Es ez a gyenge egyházközségek kongruájának kérdése. A törvény álláspontjáról tekintve, a kongrua megadása éppen olyan kötelessége-az államnak, mint az államsegély akármelyik része. Ezért tartom nagyon fájdalmasnak, hogy a folyó évi költségvetésben a szabályos időben kért és szabályszerűen megokolt új kongruákról nem történt gondoskodás. Ez az eljárás velünk szemben annál fájóbb, mert egyetlen egyház sincs, amely aránylag annyi kongruáról mondott volna le önként, mint a mi egyházunk. Nagyon méltányos lett volna tehát, ha a most alakult, vagy az átmenetileg meggyengült egyházközségek a lelkészi kongruát már az idei költségvetésben megkapták volna. Bizonyos lehet az államhatalom, hogy mihelyt annyira megerősödünk, hogy megtehetjük, a kongruáról önként le fogunk mondani. Sajnálatunkra ugyanígy nem vették fel az idei költségvetésbe a Budapesten szervezett és már hat osztállyal működő evangélikus leánykollégium tanári államsegélyét sem s így abban a félszeg helyzetben vagyunk, hogy a kollégiumban az igazgatón kívül egyetlen rendes tanerő sincs. Ebben a tárgyban is felterjesztést kell intéznünk a kultuszminisztériumhoz. De van még pár igen fontos függő kérdés, melyek megoldását már ismételten sürgettük. Az egyik a lelkészek fizetéskiegészítésére vonatkozik. Nem