Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

26 8. nünk kell öt. Nekem pedig, aki bensőséges szeretettel és soha semmi által meg nem zavart bizalommal osztozkodtam vele kerületünk kormányzásának az utóbbi időben különösen nehéz, nem ritkán válságosán komoly és gondokkal terhes vitelében, nekem különösen fáj az ő elvesztése. De annál nagyobi) tisztelettel és kegyelettel őrzöm emlékezetét. És mélységes részvéttel arra kérem a közgyűlést, hogy hálánk és kegyeletünk jeléül áldozzunk pár fohászkodó csendes pillanatot Zsigmondy Jenő emlékezetének. (A közgyűlés tagjai egy percre feláílanak.) A mult évi kerületi közgyűlés rendelkezésének megfelelően, egyházunk törvényeinek és szabályrendeleteinek szigorú megtartásával betöltött kerületi felügyelői székben most új vezért köszöntök. Hívő férfiút, aki csak kerületünkre nézve a jövő embere, de evangélikus egyházunk sok tisztes munkaterén már régóta a munkás jelené. S minden munkájából a hűségesen és önzetlenül végzett egyházi szolgálat tisztességének fénye sugárzik reá. Kerületünk új felügyelőjére éppen az irányította a közfigyelmet, hogy még mikor a legmagasabb közéleti polcon ült is, egyetlen egyházi munkát sem tekintett másodrendűnek vagy jelentéktelennek, egyetlen munkateret sem tartott kicsinynek, ha szolgálni hívták. Midőn tehát kerületünk többségének bizalma őt az evangéliumi egyházak legmagasabb tisztségének egyikére elhívta, csak azt tette vele, amit az Űr szokott tenni a hűséges munkásokkal, mikor így szól hozzájuk: „Jól van, jó és hű szolgám, kevésen voltál hű, sokat bízok rád ezután!" Űj felügyelőnket hivatalos beiktatása alkalmával már köszöntöttem, de most, az első rendes évi közgyűlésünkön, mint törvényes elnöktársamat ismételten bizalommal köszöntöm és arra kérem, zárja szívébe, magamat is beleértve, a kerület mindenegyes munkását, egyházszerető lelke munkás készségébe fogadja be ezt a kerületet és annak összes intézményeit. Viszont a kerületet arra kérem, hogy új felügyelőnket övezze az élen szeretettel, bizalommal és megbecsüléssel. Mert erre a kölcsönös szeretetre és bizalomra nagy szükségünk van. Nehéz időket élünk s még hozzá barátok és támogatók nélkül. Magunk legyünk tehát egymás barátai és az Isten után legjobb támogatói. Mert szomorúan állapítom meg, hogy az elmúlt közigazgatási év folyamán sem az államhoz való viszonyunkban, sem a felekezetközi helyzetben nem állt be a nehezen várt és annyira sürgetett kedvező változás. Sőt nem egy jelenség azt mutatja, hogy a helyzet mindkét vonatkozásban napról-napra romlik. Ügy látszik, az államkormány nem ért még rá komolyan foglalkozni azzal a történelmi felelősséggel, amely őt a mai helyzet visszás elfajulásáért terheli. Pedig nyilvánvaló, hogy a felekezetközi viszony romlásának egyik legfőbb oka az, hogy az illetékes állami hatóságok az országos törvények rendelkezéseinek megfelelően nem őrködnek kellő éberséggel, kívánatos elfogulatlansággal és megfelelő szigorúsággal a felekezeti békesség, egyenjogúság és viszonosság megtartása és megtartatása felett. Sőt, nem egyszer azt a látszatot mutatják, mintha felekezetileg elfogultak volnának. Ezt én róluk nem állítom, meg sem engedhetem, elhinni sem akarom, de a látszatot tőlük én sem tudom elvitatni. És erős a meggyőződésem, hogyha a közhatóságok a régi tisztes szokásokhoz