Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1929. május, rendkívüli
16 27 28. Vallásunk lényegét Jézus tanítása képezi, ez a tanítás pedig lényegében harc a valódi erkölcsi világrendért. Aki ennek a tanításnak követője, aki ennek az erkölcsi világrendért folytatott harcnak a katonája, az nekem testvérem a Krisztusban. Az én igaz testvéri érzésem kötelez engem, hogy becsüléssel közeledjem mindenkihez, ha más templomban dicséri is az egy igaz Istent! Ép ezért magatartásomban soha nem fogok felekezeti elfogultság által vezéreltetve az erkölcsi világrendért küzdők táborában támadó szóval vagy cselekedettel harcot hirdetni vagy kezdeni. De ki kell jelentenem mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy ez a testvéri kötelék parancs is számomra, amely megköveteli, hogy a testvéri egyenjogúság ellen intézett minden támadást visszautasítsak és visszaverjek, parancs, mely megköveteli, hogy a Krisztus tanításáért vívott harchoz részünkre akár isteni, akár emberi törvényekben biztosított jogainkat követeljem, parancs, mely Isten és ember előtt kötelez, hogy a Krisztus országáért küzdők seregét abban a részében is, melynek én állok az élén, a sereg többi részével egyenlő, harcképes állapotba hozzam és tartsam. Mások hitének, jogának tiszteletbentartása, a saját egyházamnak járó tisztelet és jognak evangélikus öntudattal és önérzettel való követelése lesz működésemnek irányítója úgy más felekezetek, mint az állammal való vonatkozásban is. Kitártam immár lelkemet a mélyen tisztelt Közgyűlés színe előtt. Nem hangzatos szavakat kívántam mondani, hanem azt óhajtottam kifejezésre juttatni, ami a lelkemben mint égő vágy, mint eltökélt szándék és akarat él. Ehhez a munkához mély tisztelettel kérem a magas kormány, a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházegyetem, az Egyházkerület, az egyházkerület tisztviselői karának, az egyházmegyék vezetőségének, az Egyházkerület tanintézeteinek és az egyházkerület minden egyes hívének odaadó támogatását, közös munkánkhoz pedig egyházunk boldogulására, hazánk felvirulására Isten bőséges áldását kérem." A nagy tetszést keltett felügyelői székfoglaló beszédet D. Raffay Sándor püspök azzal a kívánsággal köszöni meg, hogy adjon az Isten erőt kerületünk felügyelőjének, hogy imént előterjesztett szándékait megvalósíthassa s adjon neki időt, egészséget és segítséget, hogy nemes egyházépítő szolgálatát a kerület javára áldásosán elvégezhesse. Püspök javaslatára kimondja a közgyűlés, hogy a felügyelő székfoglalóbeszédét egész terjedelmében felveszi a jegyzőkönyvbe. 28. Ezek után az új felügyelőt üdvözlő testületek küldöttségei járultak az elnöki emelvény elé és a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház nevében báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő; a református egyház konventje nevében Dr. Ravasz László püspök; a dunántúli evang. egyházkerület nevében Kapi Béla püspök;