Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

52 Ezen az emléken elsősorban elhelyezést nyert Főtisztelendőséged szülőházának képe. Azóta némileg megváltozott, de a fundamentum és a falak a régiek. Ebben a házban ajándékozott meg az isteni Gondviselés egy felette igen buzgó vallásos családot egy kis gyermekkel, hogy az nekik örömük és büszkeségük, nekünk pedig zászlótartónk és vezérünk legyen. Ebben a házban ismerte meg Főtisztelendőséged még az iskola előtt a bibliát, amelyből az édesapa, mint igazi páter familias, olyan gyakran olvasott fel, még a kis gyermek lelkét is megfogó szép történeteket és tanításokat. Itt hallotta először a régi kedves lutheránus énekeket, és itt kulcsolta először imádságra kicsiny kezét. Bizonyára sokszor visszaszáll a lelke ebbe a házba, ahol a boldog családdal a vallásosság, a megelégedés és a békesség lakott egy fedél alatt. A régi, eredeti helyéről elhozott, de már lerombolt elemi iskolánk is köszönti Főtisztelendőségedet. Itt bontakozott ki — tudásra szomjasan az ifjú lélek. Itt rajzolta le az első „i' '-betűt. Istenem, beh sok ezer, százezer és millió más betű követte azóta. A kis „i'' betűből így az idők folyamán egy egész könyvtár keletkezett! — Az első iskola még romjaiból is köszönti FötisztelendŐségedet, mert ha mi nem beszélnénk akkor, amikor az kötelesség, úgy a kövek beszélnének csakugyan helyettünk a legkiválóbb tanítványt üdvözölve. A polgári fiúiskola most is úgy áll, mint annakidején. Régi épület, de épen azért soksok kedves ifjúkori emléknek a hordozója. A komolyabb munkának ideje itt kezdődött meg. Nemes szívű lelkésze és a tanári kar máris egy szép jövőnek igérelét látta az ifjú diákban. Az annale3ek mindig kitűnő eredményről számoltak be, a prófécia bevált, s ez az iskola is mint legnagyobb tanítványára büszke méltóságodra. A régi falak sok kedves osztálytársról is emlékeznek. Az élet vihara szétszórta őket, sokan közülük el is költöztek már boldogabb hazába, de az élők ma mind itt vannak ebben az iskolában, hogy a régi szeretettel örömujjongva köszöntsék kedves volt pajtásukat. Elhelyezést nyert e tabló-képen Cegléd városának látképe is. Szülővárosa Méltóságodnak, mindig büszke és boldog volt, amikor ugyancsak legnagyobb fiát láthatta vendégül falai között. Kossuth városa, amelyet régi évszázados, dicsőséges és szomorú történelmi emlékek tesznek gazdaggá, s amelynek minden kicsiny rögét a szorgalomnak verejtéke, az anyáknak könnye és az apáknak vére öntözött meg bőségesen, itt ünnepel most velünk valláskülönbség nélkül, mert érzi és tudja, hogy Méltóságodnak lelkét ez az ősi szent magyar föld avatta törhetetlen, megalkuvást nem ismerő, minden áldozatra kész magyar lélekké. Fogadja általam is büszke szülővárosának hódoló tiszteletét és meleg köszöntését. S végül itt van e képen az áldott emlékű szülőknek sírhalma. Egymásután mentek el, valóban egyek voltak ők az életben és halálban. Ami a képen látszik az egy hideg fekete márváifykő, de egykor a szeretettől sugárzó meleg szíveket takar. Csillag-szemeikkel lenéznek most reánk és a soha el nem múló szülői szeretetnek áldását küldik le az Űr zsámolya elől kedves fiúknak ... A sírhalom csak néhány négyszögöl, a porszemnek még csak milliomod része sem a nagy mindenségnek, mégis ez a kicsiny hely a legdrágább Méltóságodnak, — azért keresi fel olyan gyakran a fiúi szeretet hálás megemlékezésével és imádságos lélekkel, —- hiszen ez a néhány négyszögöl a legnagyobb értékeket rejti magában ... Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Űr! Ezeket a régi emlékeket hoztam magammal szerény ajándékul. Űgy hiszem azonban, hogy ennek az öt képnek az objektuma elszakíthatatlan kötelékkel fűzi szülőegyházához és szülővárosához és sok kedves, bús emléket idéz fel lelkében. Fogadja tőlünk avval az elgondolással és szeretettel, amellyel hoztuk. Viszont nem szűnünk meg imádkozni s ebbe az imádságba belevegyítem az én hálás tanítványi fohászomat is, áldja meg a jóságos Isten Méltóságodat kegyelmének végtelen gazdagságával, adjon erőt, egészséget, további ideálizmust, munkakedvet, hogy az elkövetkezendő decenniumokban is pazar bőkezűséggel szórhassa közénk lelkének kincseit, munkálkodhassék egyházunk javára szegény vérző hazánk felvirágoztatására és mindenek előtt és mindenek fölött az örök Istennek dicsőségére!