Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

27 Egyházi közérdekből kívánatosnak és helyesnek ítéltem, hogy Dr. Hitrich 8. Ödön főigazgatót és Dr. Tólh Kálmán főgimnáziumi tanárt szolgálatukban még egy tanévre visszatartsam. Ez a miniszter hozzájárulásával meg is történt. Kutlik Endre szarvasi főgimnáziumi tanárt azonban, aki nekem is hálásan tisztelt mesterem volt, saját óhajtásának megfelelően, kénytelen voltam nyugdíjba engedni. Hálával emelem azonban ki, hogy a szarvasi főgimnázium anyagi ügyeinek intézésében eddig kifejtett érdemes szolgálatát, kérésünkre, ezután is folytatni fogja. Nyugalomba ment a szegedi egyház elfáradt és elaggott lelkésze, az evangélikus papok egyik tiszteletreméltó patriarkája, Thomay József is, kit mindnyájunk áldása és jókívánsága kísér megérdemelt pihenésébe. A szarvasi evangélikus tanítóképző-intézet volt igazgatóját, Nikelszky Zoltánt is nyugdíjba engedtük. A minisztérium ugyanis e kiváló munkaerőt ötévi igénybevétel után, ismét visszabocsátotta az egyház szolgálatába, azonban érthető okokból inkább nyugdíjba vonult. Hisszük, hogy buzgalmát és kiváló munkaerejét készséggel bocsátja majd egyháza rendelkezésére. Kegyelettel emlékezem meg egyházunk halottairól is. Elhunyt a szarvasi főgimnázium mindnyájunk előtt rokonszenves vallástanára, Mendöl Lajos, majd a tápiószentmártoni hosszasan betegeskedett Terényi János, utána a domonyi egyház öreg lelkésze, Szilárd János. Kerületünk volt püspökének özvegye s mostani főjegyzőjének édesanyja, a mindenki által tisztelt agg mati róna, Sárkány Sámuelné is elköltözött közülünk. Itt hagyott a kerület ügyésze, Dr. Szmik Lajos is, akinek helyét a mai közgyűlés fogja betölteni. Kegyelettel emlékezem meg a csömöri egyház ifjú felügyelőjéről, Dr. Kovácsy Mártonról, valamint a maglódi egyház nyugalmazott tanítójának, Kardos Sámuelnek elhunytáról is. Legutóbb ismét egy gyászhír szomorított el bennünket, amikor Mezőberény tudós és lelkes papjának, Jeszenszky Károlynak elköltözéséről értesültünk. Midőn az elhunytak távozó alakja az örökkévalóság felé vivő út kanyarulatában szemünk elől eltűnik, fejezzük ki távozásuk felett őszinte részvétünket, őket pedig és emléküket ajánljuk az Istennek örök kegyelmébe. A többi keresztyén egyházak nagy halottairól is emlékezzünk meg őszinte rézvéttel. A református testvéregyháznak két nagy halottja is volt. Egyik a dunamelléki református egyházkerület főgondnoka és bölcs patriarkája, Dr. Darányi ígnác, volt miniszter, a másik az egyetemes református konvent elnöke, Gróf Dégenfeld József, akik mindketten nemcsak a saját egyházuk vezérférfiai voltak, hanem az egész magyarhoni protestántizmus díszei és örök értékei. Kérem, fejezze ki a közgyűlés úgy a konventnek, mint a dunamelléki református egyházkerületnek is őszinte együttérzését. A magyarhoni római katholikus egyházat is két jeles vezérétől fosztotta meg a halál angyala. Előbb Dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, utóbb Dr. Csernoch János esztergomi érsek és hercegprimás tért meg az örökkévalóságba. Mindkét férfiúban a keresztyén testvériség megértő ápolóját tisztelhettük s ezért elvesztésüket a türelmetlenségre és szeretetlenségre hangolt e mai világban kétszeresen siralmasnak tartom. Isten irgalmassága fogadja és a mi áldásunk kísérje őket az Úr elé.