Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

25 hogy az ingatlanok általános rendezése keretében némely helyen már meg- 8. indult, de azt hiszem széltében meg fog indulni a tulajdonjog rendezésének a kérdése. Már néhány évvel ezelőtt felhívtam az összes egyházközségeket, hogy a tulajdonukban lévő ingatlanok telekkönyvi állapotát, amennyiben rendezésre szorulna, feltétlenül és sürgősen rendezzék és az összes ingatlanokat az egyházak nevére Írassák, nehogy az egyházak valami kárt szenvedjenek. Javaslom, hogy a közgyűlés zároshatáridő alatt rendelje el az összes egyházi ingatlanok telekkönyvi állapotának a revízióját. Nagyon kívánatos, hogy esetleges és további félreértések vagy kilengések meggátlása végett a mai közgyűlés a parokiális jogok és a törvényes ellenőrzés határai dolgában is tegyen határozott rendelkezést. Ez a kérdés a budai egyház rádióesete kapcsán követeli a tisztázást, mely felebbezés útján kerül a közgyűlés elé. Maga a rádió kérdése felfogásom szerint az egyetemes egyház döntése alá tartozik, mert, nézetem szerint, csak az egyetemes egyház engedheti meg az istentiszteletekben történő újításokat és gyökeres változtatásokat. Minthogy pedig az istentisztelet berendezésének és továbbításának módja az egyetemes egyházat a maga egészében érdekli, ezért kívánatos, hogy a rádió kérdésében az egyetemes közgyűlés rendelkezéséig semmiféle döntő lépés ne történjék. Ugyancsak az egyetemes egyház elé tartozik a lelkészek nősülésének a kérdése is. Ebben az ügyben a múlt évi egyetemes gyűlés bizottságot küldött ki, melynek az a feladata, hogy az elvi szempontokat és a gyakorlati kivitel módját javaslat formájában az egyetemes gyűlés elé terjessze. Minthogy már maga ez a kérdés is a fegyelmezés körébe tartozik, nem mulaszthatom el, hogy erre a kiválóan elsőrendű szükségletre rá ne irányítsam a közgyűlés figyelmét. Evangélikus egyházunk egész élete és szervezete az öntudatos evangéliumi egyéniség önmagát fegyelmező szabadmozgására és érvényesülésére van felépítve. A lelkészekkel szemben is csak egy elengedhetetlen korlátot állít fel, hogy paphoz méltó módon viselkedjenek. Sajnálatos tapasztalásunk, hogy ennek a korlátozásnak csak normális időkben és viszonyok között van megfelelő fékező ereje. Ma a lelkimeghasonlások és erkölcsi ingadozások ideién némelyek az olyan magatartást is a paphoz méltónak gondolják, amelynek megtartása és követése úgy a lelkész tulajdon állása, mint a felsőbbség tekintélye, sőt az egyház közhitele rovására esik. Ezen az úton csak a romlás és a bomlás lejtője várhat ránk. Meg vagyok róla győződve, hogy a közgyűlés helyeselni fogja azt az elnöktársammal együtt megállapított elhatározásomat, hogy mindazokat, akik egyházi vezetői tisztükben az egyházhoz és állásukhoz nem méltó magatartást tanúsítanak, ezentúl minden esetben a kerület fegyelmi választmánya elé fogom utasítani. Ezzel egyrészt féket kívánok vetni a mindjobban terjedő szabadosságnak, másrészt elejét óhajtom venni a nagyon is hosszadalmas és költséges törvénykezéseknek. A törvénykezésekről emlékezvén, kénytelen vagyok fájdalmas megütközésemnek kifejezést adni a mind szélesebb körből érkező panaszok felett, amelyek nagyrésze törvényszéki tárgyalásra jut, vagy arra sajnálatosan alkalmas. . Szeretettel kérem az Úrban szolgatársaimat, akik akár mint lelké-