Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

18 szük, hogy megértőbb idők megértőbb lelkei támogatásával Mezőhegyest is sikerülni fog Istennek tetsző állapotba juttatni. Csépán, a reformátusok sajátságos magatartása miatt, az eddig közös protestáns egyházból kénytelenek voltunk önálló evangélikus missziói egyházat szervezni. Gondozását Tátrai Károly ker. segédlelkészre biztam, akinek helyére a szegedi egyházba Szabó Gábor táborilelkészt kértem fel, kinek e szolgálatra a katonai hatóság a szabályszerű engedélyt megadta. A budapesti egyházmegyéhez tartozó Budafok anyásítását a belső viszonyok hátráltatták, de reményünk van rá, hogy a felmerült nehézségek a kelenföldi anyaegyház bölcs irányítása mellett lassanként elsimulnak és Budafok is eléri rég óhajtott célját. A jászsági hívek gondozásának a kérdése rendkívül nehéz. Ennek a munkának természetes középpontja csakis Szolnok lehet. Ez a város azonban a tiszai egyházkerülethez tartozik. Minthogy kerületünk nagyobb részébe Szolnokon vezet át az út, s minthogy a tiszai egyházkerület valamennyi egyházközsége olyan távol esik Szolnoktól, hogy e fontos missziói pontot nem gondozhatja, s arról ma is az egyetemes egyház gondoskodik, már egyízben kértem Szolnok átengedését, de az amúgy is nagyon megcsonkított kerület a várost nem hajlandó átadni. Minthogy azonban a jászvidéki evangélikusok gondozása elsőrendű érdek és kötelesség, felhatalmazást kérek a kerületi elnökség számára, hogy Szolnok megszerzéséért a tiszai kerület elnökségével, esetleg megfelelő csere felajánlásával is, a tárgyalást lefolytathassam. r Uj egyházközségünk is alakúit Komádiban, ahol a református egyházból csaknem ezer ember lépett ki s ezek közül, a felnőtteket számítva, 500 főnyi sereg a mi egyházunkhoz fordúlt azzal a kéréssel, hogy vegyük fel őket, mert ha nem, akkor más keresztyén egyházba lépnek be, de a református egyházban megmaradni semmiképen nem akarnak. Bármennyire fájlaljuk és helytelenítjük is az egyházakból való tömeges kilépéseket, bármenynyire igyekeztünk is a komádii atyafiakat apáik egyházában való megmaradásra bírni, a hívek hajlíthatatlansága arra kényszerített, hogy a kilépetteket megszervezzük és az evangélium számára megtartsuk. Az így alakúit missziói egyház gondozásával, Dr. Kirchknopf Gusztáv kerületi lelkész irányítása mellett, Kirner Gusztáv segédlelkészt, a békéscsabai főgimnázium helyettes vallástanárát bíztam meg. A gyülekezeti élet Komádiban igen eleven, a rend példás, a buzgóság áldozatos. Mi nem kerestük a komádii híveket, ők kerestek és kényszerítettek minket, hogy gondozásukat Isten nevében felvegyük. Legyeil meg Isten akarata, munkánkon pedig legyen Isten áldása. Az egyházi élet örvendetes fellendülését mutatja a reformáció emlékezetének széltében való megünneplése. Ma már alig van gyülekezet, amely nem október 31-én tartaná meg a reformáció ünnepét. A budapesti ünnep számára még a Vigadó nagyterme is szűknek bizonyúlt és a hívek ezrei maradtak ki nemcsak onnét, hanem a hamarosan megnyitott deáktéri templomból is. Ez alkalommal Dr. Ohlemüller Gerhardt hálára kötelező módon és igen épületesen szólaltatta meg közöttünk a németországi testvérek velünk ünneplő lelkét. Az ilyen alkalmakon, de a közönséges istentiszteleteken is, mindenütt