Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

15 hogy annak nyomán egyházunkban új élet sarjadjon. Hogy ezt a célt megközelít- 8. hessük, kívánatos, hogy az említett egyesületek munkaterveiket, egész tevékenységüket a jövendő érdekében mielőbb revízió alá vegyék és új mederbe tereljék. Belsőéletünk ugyanis ma sajátságosan ellentétes képet mutat. Egyrészt megdöbbent az egyház élő fájáról lemáló sok száraz gally látása, akik, mint hitehagyók, vagy mint reverzálisadók szomorítják az egyház Urának a lelkét. Elszomorít az a sok gyümölcstelen élet is, melyet lelkészeink és tanítóink nagyrésze eltölt úgy, hogy utánuk semmiféle eredmény nem marad. Általában fájdalommal illet az a szomorú látvány, hogy a legtöbb gyülekezetünk legfeljebb, ha öröklött kincseit tartja meg, de az evangélium örökké élő fájáról új alkotások csemetéibe egyetlen rügyet bele nem olt. Sok helyen már vissza is fejlődik az egyház és annak minden intézménye, mert mint a gazdátlan kert, a Gondviselő szeretet áldozatos munkáját nélkülözi. Én az egyházért remegő féltés esedezésével kérem kerületünk lelkészeit, tanítóit, felügyelőit és presbitériumait, hogy az egyház építésének és erősítésének, valamint az egymást is óvó vigyázás munkáinak elhanyagolt mezején szorgalmasabban forgolódjanak s ahol még ma sincs belsőmisszió, ott a munkát sürgősen vegyék fel, hogy az Úr szőllője minél gazdagabb legyen gyümölcsökben. Hogy mi történt a belsőmisszió terén, arról a kerületi missziói bizottság és a Luther-Szövetség, valamint a Lelkészegyesület jelentései fognak beszámolni. Én általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogyha valahol, úgy az egyházi » életben nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni ezt a követelményt: imádkozz és dolgozz. Az imádságos és munkás élet dísz és jutalom önmagában is. Szinte általános már az a nézet, hogy csak az új zsinat teremthet majd köztünk új életet. A megváltozott életviszonyok számára, azt mondják, a régi alkotmány köntöse már szűkös, a szabadosabbá fejlett élet számára a régi rend már szegényes. Tisztelt Közgyűlés! én is bizalommal várom a zsinat megnyílását, mert minden kívánatos és értékes előttem, amitől egyházunk megerősödését remélhetjük. Nem hallgathatom el azonban azt a meggyőződésemet, amelynek megszívlelésére különösen nagy súlyt helyezek, hogy az egyetemes keresztyénség történelmének tanulsága szerint, az életet új törvény, vagy új alkotmány csak akkor változtathatja meg, ha áthatja a megújhodott lélek tavaszi lehelete. Az új zsinatnak az eredménye csak akkor lesz áldásos, ha annak minden alkotását a Szent Lélektől újjászült hívő lelkek egyházszerető buzgalma és jövendőbe néző bölcsessége irányítja. Ennek előfeltétele pedig az a lelkiegység és az az evangéliumi szellem, melynek megtartására és ápolására egyházkerületünk minden egyes tagját szeretettel és bizalommal kérem. Örvendetes jelenségül említem meg, hogy az elmúlt közigazgatási esztendő folyamán az úgynevezett szektáskodás nem keserítette egyházunk életét és hogy e bántó és kellemetlen jelenséggel szemben egyházközségeink legtöbbjében bibliai órákat tartottak. Kétségtelen, hogy a Bibliával való foglalkozás és a hívek lelkiszükségletének mindenirányú kielégítése nemcsak a szektáskodás ostromát hárítja el, hanem egyúttal az egyház építésének is leg. alkalmasabb eszköze.