Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1927. szeptember

7 lelkész testvéreinkhez, amire talán egyáltalán szükség sem volna, hogy kerül- 2. jenek el minden vallási viszályt a másvallásúakkal, mert hiszen egy jelentéktelen szikra is alkalmas lehet az egész házat lángbaborítani és végzetes károkat okozni. Sőt ellenkezőleg, úgy szóval, mint tettel igyekezzenek a vallási békét fentartani, annál is inkább, mert nekünk magyaroknak a mi helyzetünkben, amikor mi mindnyájan szívvel és lélekkel részt kívánunk venni Magyarország feltámasztásában, ez kétszeres kötelességünk. Legyen honfitársaink közül bárki bármily vallású és bármily nemzetiségű, ha velünk együtt a magyar nemzeti hiszekegyet vallja, úgy ne lássunk benne mást, mint az igaz hü magyart, aki a közös cél elérése érdekében segítőtársunk kíván lenni. Természetesen, joggal elvárhatjuk a másfelekezetbeliektől, hogy velünk szemben is tartózkodjanak minden indokolatlan provokálástól. Igen tisztelt Közgyűlés! Nem fejezhetem be beszédemet anélkül, hogy meg ne emlékezném ama súlyos nagy veszteségekről, amelyek úgy a testvér református, mint a római katholikus egyházakat érték. A református egyház köztiszteletben álló két vezető férfia és pedig Dr. Darányi Ignác, Dunamelléki főgondnok és gróf Degenfeld Schömberg József, Tiszántúli főgondnok és a konvent elnöke rövid időközökben elhunyt. Mindketten már évtizedek óta vezetői voltak a református egyháznak. Páratlan odaadással és buzgósággal látták el hivatalukat és egyházuk fejlődése és felvirágzása körül elévülhetetlen érdemeket szereztek maguknak. Mint a reformátusokkal közös ügyek elintézésére kiküldött bizottságnak tagja, illetve világi elnöke, e minőségükben a saját halottainknak is tekinthetjük. Gróf Degenfeld József a közéletben a közigazgatás terén is hosszú éveken át áldásos tevékenységet fejtett ki és Dr. Darányi Ignác éveken át a Földmívelésügyi Minisztérium élén szerzett elévülhetetlen érdemeket és váratlanúl bekövetkezett elhunytuk országszerte mély gyászt keltett. Ugyancsak országos gyász kisérte a római katholikus egyház két nagy fiának: Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspöknek, az ékesen szóló nagy - szónoknak legszebb hivatása közben ért, szélütés folytán bekövetkezett hirtelen elhunytát és legújabban Csernoch János hercegprímásnak, a katholikus egyház magyarországi legfőbb papjának, hosszabb szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytát. Mindkét egyházfő nemcsak az egyházuk körül kifejtett áldásos működésük, hanem kiváló személyi tulajdonságaik által is kivívták maguknak az egész ország tiszteletét és szeretetét és mi evangélikusok is fentartás nélkül hódolunk nagy szellemüknek és őszintén gyászoljuk elmúlásukat. Áldás és béke lengjen mindkét halott porai felett. Meg vagyok róla győződve, hogy a méltóságos és főtisztelendő Püspök úr évi jelentésében az elhunytak emlékének méltó megörökítése iránt megfelelő indítványokat fog előterjeszteni és ezért a magam részéről eziránt indítványt nem teszek. / Midőn a kerületi közgyűlésünkön úgy hivataluknál, mint kiküldetésüknél fogva megjelent mélyen tisztelt Közgyűlési Tagokat tisztelettel és szívélyesen üdvözölném, a közgyűlést ezennel megnyitom.