Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930
1926. október
II I. Függelék. 67 Jegyzőkönyv, felvétetett a bányakerületi Luther-Szövetség választmányának 1926. évi október hó 5-én tartott ülésében. 1. Dr. Raffay Sándor püspök mint elnök megnyitja az ülést és kegyeletes szavakkal emlékezik meg Györy Lorándról, a Szövetségnek hűséges ügyvezető elnökéről, ki nagyatyjának, Székács Józsefnek és atyjának, Győry Vilmosnak papi lelkületét magában egyesítve, páratlan buzgósággal és odaadással szolgálta egyházunkat. Javaslatára a választmány kimondja, hogy Győry Loránd emlékezetét jegyzőkönyvében is megörökíti. Egyben a választmány a megüresedett tisztségre Hohenlohe Egon herceget választja meg. 2. Dr. Scholtz Oszkár beterjeszti az alábbi főtitkári jelentést: A bányakerületi Luther-Szövetség a lefolyt évben még korántsem fejtett ki olyan agilitást, mint aminőre a hitélet fellendítése, az evang. öntudat megerősbödése s az őseinket jellemző és tipikusan lutheránus testvéri szolidaritásnak felújítása érdekében szükség volna ; a hívek gazdasági érdekeinek kielégítését célzó tevékenység is még csak a csírázás stádiumában van, végül a gyámolításra szorult testvérek megsegítésére hivatott szeretetmunkásság is nélkülözi még a rendszerességet és a minden fillért számbavevő s a maga helyére juttató okszerűséget; de az előző évek sok-sok csalódása után mégis némi megkönnyebbüléssel állapíthatjuk meg azt, hogy „a leányzó nem halt meg, csak alszik*. Sőt nem kell túlzott optimizmus annak megállapításához, hogy az alvást helyenként már az ébredés váltja fel. Vannak gyülekezetek, melyek eddig szinte mereven elzárkóztak az elöl, hogy körükben a rendes istentiszteleteken kívül más valami vallásos összejövetel tartassék, vagy legalább is az elől, hogy ily célokra a templom is megnyittassék s ott a lelkészen kívül más — esetleg világi ember — is megszólalhasson; de lassanként megtörik a jég és számos helyen a hívek érdeklődése máris oly élénknek mutatkozott a Szövetség vagy más belmissziói szervezet vallásos és kulturális összejövetelei iránt, hogy az magát a helyi lelkészt is meglepte, felbátorította és a szövetségi akció udvarias, de hűvös barátjából lelkes belmisszionáriust teremtett, kinek támogatására jövőben biztosan számíthatunk. Meg vagyok arról győződve, hogy ha tovább is a megkezdett úton haladunk és kerületi közgyűlésünk tavalyi 69. sz. határozatára támaszkodva, a vidéki gyülekezetekkel fokozottabb mértékben foglalkozunk, akkor az eddig még megmozdíthatatlanoknak bizonyult gyülekezeteket is sikerül majd a vallásosságnak és kulturális fejlettségnek magasabb színvonalára emelni. A lefolyt évben még nem szentelhettem annyi időt a Luther-Szövetség ügyeinek, mint az tisztségemből kifolyólag kívánatos lett volna; előadást mindössze 19 esetben tartottam. Igyekeztem azonban olyan helyekre is kimenni, ahol eddig még a Luther-Szövetség ismertetve nem volt, illetve az évek előtt megalakított Szövetség nem működött; így voltam Ikladon, Fóthon, Csornádon, Albertin, Újpesten, majd a püsp. egyh. látogatással kapcsolatban Farmoson; ezenfelül részint a szövetségek, részint a nőegyletek meghívására tartottam előadást Békéscsabán, Kecskeméten, Szarvason, Csorváson, a budai és a pesti Deák-téri Luther-Szövetségek estélyein, Aszódon a leánynevelő intézetben, a főgimnáziumban és a szövetség vall. estélyén, végül mint egyházközségi felügyelő négy ízben Kondoroson, hol Széchenyi eszméi, az evang. sajtó jelentősége, a gályarabok emléke s az evang. ember társadalmi kötelességei képezték beszédeim tárgyát. — Szerettem volna még a nyár folyamán az egyházmegyei közgyűlésekre is kimenni, hogy tavalyi közgyűlésünk 70. sz. a. határozata alapján az esperes uraknak az egyházmegyei Luther-Szövetségek megalakításában segítségükre legyek; de ebben közbejött betegeskedésem, majd finnországi utazásom meggátolt s így az egyházmegyei szövetségek megalakítása őszre marad.
