Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

22 hagyott el bennünket, hanem a régi buzgósággal továbbra is munkálkodik közöttünk s mint a kerületi belmissziói bizottság elnöke bővíti áldásos működését. Nyugalomba vonult Király László békéscsabai tanárunk is, valamint Mikolik Kálmán budapesti polg. isk. igazgató, aki félszázadot meghaladó időn át hálára kötelező hűséggel teljesítette népnevelői hivatását. A nyugalombavonultakat nem búcsúztatom, csak áldást kérek az Istentől pihenésük idejére. Az újonnan, vagy új helyre állt munkástársainkat pedig szeretettel üdvözlöm, köztük Dr. Pesthy Pál igazságügyminisztert, aki a ker. gyámintézet világi elnöki székét vállalta, továbbá herceg Hohenlohe Egon testvérünket, akit a kerületi Luther-Szövetség hívott el az elnöki székbe. Kerületünk jelesei közül az elmúlt évben Uhrin Károly békéscsabai igazgató-tanítót a magyar érdemkereszttel, Gajdács Pál tótkomlósi lelkészt az egyház és irodalom terén kifejtett érdemeiért elismeréssel, Dr. Rásó Lajos egyetemes ügyészt az egyház körül szerzett érdemeiért kormányfőtanácsosi méltósággal tüntette ki országunk kormányzója. E kitüntetésekhez adjuk meg nekik a legragyogóbb érdemszalagot, szeretetünk és nagyrabecsülésünk kifejezését. A kerület nevében szeretettel üdvözöltem az unitáriusok tisztes öreg püspökét, Ferencz Józsefet, mikor most szokatlanul hosszú lelkészkedésének és magas életkorának jubileumát ünnepelte. Hasonlókép szeretettel üdvözöltem a kerület nevében Makkay Sándor erdélyi ref. püspököt megválasztatása, Kapi Béla dunántúli evang. püspököt pedig jubileuma alkalmából. Az Úr kegyelme nyugodjék rajtuk, hogy sikeresen és áldásosán folytathassák nemes munkálkodásukat. Nagy részvéttel kell megemlékeznem azokról a testvéreinkről, akiket az Úr a mulandóság e világából magához az örökkévalóságba szólított el. Ezek között sorrendben is első Dr. Zsilinszky Mihály, kerületünk egykori felügyelője, akinek buzgóságos egyházszeretetét mindnyájan ismertük. Isten után életének minden sikerét a maga szorgalmának köszönhette s így valóságos példája volt az evangéleumi jellemnek, amely az Isten segítségével még ma is a semmiből is tud értékeket teremteni. Utána következett a szelíd és jóságos lelkű Petrovics Soma esperes, aki az evangélium lelkének egy másik részét ragyogtatta előttünk, akinek a szíve nem ismert más indulatot, mint csak a hűséget és szeretetet. Győry Lórándról csak könnyező szemekkel tudunk megemlékezni, mert ő Székács Józsefnek és Győry Vilmosnak a lelkét hordozta magában. Kidültével több olyan hely maradt utána üresen, amelyen igazán önzetlen és igazán lelkes munkásra várnak az egyházszolgálat szent feladatai. Wagner Gusztáv Adolf bácsi esperes, akinek rokonszenves és erőteljes alakját mindig olyan szívesen láttuk ebben a teremben, szintén elköltözött. Vele nemcsak a most Jugoszláviához csatolt egyházmegye, hanem az egész evangéliumi egyház is végtelenül sokat veszített. A szarvasi főgimnáziumnak is van egy halottja, Szeberényi László tanár, aki életének 42. évében hagyta el munkaterét. Midőn e mi értékes halottainkról kegyelettel megemlékezem, igaz testvéri részvéttel kell elbúcsúztatnom a testvér ref. egyháznak is két nagy halottját: Nagy Károly erdélyi ref. püspököt és