Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

u 5. gregációk és a Szív-gárda". Nem parancsolja ugyan meg, de elvárja a tartfelügyelő úr mindezeknek a megszívlelését és ezek szerint való magatartást. Tudjuk, hogy ez az elvárás egyértelmű a megparancsolással. Minthogy azonban az állami, községi és társulati tanítók nem mind a kongregációs egyház tagjai és sem hitükkel, sem meggyőződésükkel nem egyezik a tanfelügyelő egyoldalú pedagógiai álláspontja, azt kérdezem én ebből a közgyűlésből az arra illetékes és hivatása szerint a felekezeti egyoldalúság szűkös határai fölé emelkedni köteles tanügyi főhatóságoktól: szabad-e egy tanfelügyelőnek ilyen merev és szűkös felekezeti álláspontot bárkire is rákényszeríteni? Szabad-e egy állami tanfelügyelőnek a bevett egyházaknak akár sajátos egyesületeit, akár külön nevelőit és történelmileg is elismert nagy alakjait tüntetőleg mellőzni akkor, mikor hivatalos tanácsokat és irányítást ad? E kérdések feltevése után kénytelen vagyok megállapítani, hogy sem felekezetközi, sem államjogi viszonyunk semmiféle javulást nem mutat. Részletekbe bocsátkozni nem kívánok, mert hiszem, hogy a lejtőn való e szomorú sülyedés csak átmeneti, állapot, melyet hamarosan felvált a józan belátáson épülő emelkedés. Mi a magunk részéről alig tehetünk mást, mint hogy az evangélium szellemében a türelem és kötelességteljesítés erényeit gyakorolva haladunk a reménylett jobb jövő felé a jelennek göröngyös útján. Nekünk csüggedetlen kitartással kell az evangélium szellemében tovább is hirdetni a szeretet örökké való uralmát, vallani a jézusi tiszta hitet, ápolni a testvéries egyetértést, bízni a jobb belátásnak és az államkormány egyenlő mértékkel mérő pártatlanságának a visszatérésében. Hogy e visszatérést elősegítsük, javaslom, hogy az egyetemes közgyűlés útján tiltakozzunk az államkormánynál az állami iskolák tanévmegnyitó legújabb szokása ellen, mely szerint kizárólag a római katolikus templomba vezetik a növendékeket, holott az állami iskola valamennyi állampolgár gyermekének csakis egyenlő és azonos mértékkel mérhet. Tisztelt Közgyűlés! Amint az eddigiekből is kitűnik, egyházunk helyzete fölötte nehéz. Az evangélium egyháza a klerikális szellem megszállása alá került csonka hazában csaknem egészen elhagyatott. Református testvéreinkkel sem tudunk ma olyan bensőséges melegséggel együttélni, mint csak nemrégen is ezelőtt, ezért erőnk forrásait leginkább önmagunkból és külföldi testvéreink rokonérzéséből kell hűségesen táplálnunk. Ami külföldi testvéreinket illeti, örömmel állapíthatom meg, hogy rokoni érzésük irántunk szakadatlanul erősbödik. A magyar igazságot és a magyar protestantizmus nehéz helyzetét ma külföldön is mindenütt sokkal tisztább szemmel látják és sokkal higgadtabban ítélik meg, mint ezelőtt. Ezért a külföldi összeköttetések ápolására az elmúlt évben is nagy gondot fordítottunk. A Jugoszláviához csatolt testvéreink zsinatán személyesen nem vehettem részt, de áldáskívánással üdvözöltem egyházépítő nemes törekvéseiket. A berni gyűléseken báró Kaas volt kegyes helyettesíteni és úgy a maga személye iránt, mint egyházunk és nemzetünk iránt is a legmelegebb szimpátiákat keltette fel. A Drezdában tanácskozó Evangelischer Bund és a vele egyidejűleg gyűlést tartó Internationaler Verband zur Verteidigung des Protestantismus