Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922
1918. szeptember
97 három izben tartatott tanfolyam, a már hadban lévő és hadba- 79. vonuló növendékek részére, és pedig az első február és március, a második április és a harmadik május hónapban. Az első tanfolyamon két hadbavonuló harmadéves vett részt (Forgács és Gulyás). A második tanfolyamon az intézet azon volt rendes növendékei, az előbb említett két tanulóval együtt, kik 1, 2, sőt 3 év óta teljesítenek katonai szolgálatot, még pedig külön tanfolyamon 8 harmadéves és külön 10 negyedéves növendék. A harmadik tanfolyamon azok vettek részt, kik a másodikat sikerrel végezték s katonai parancsnokságuktól szabadságot kaptak. Képesítő-vizsgálatot tett összesen 18 jelölt, még pedig 1 rendes és 1 magántanuló, valamint a tanfolyamok végeztével 16 hadbanlévő katonanövendék. 3. A vizsgálatokra vonatkozólag van szerencsénk az igazgató alábbi jelentését előterjeszteni: E vizsgálatokon és a f é. tanfolyamokon sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a katonanövendékek készültsége távol áll azoknak a színvonalától is, akik hasonló minőségben a mult, különösen az azelőtti tanfolyamokon vettek' részt; szorgalmuk és igyekezetük sem volt olyan, mely a fáradó tanárt kielégíthette volna. E sajnálatos körülmény oka nemcsak az ifjúság, hanem a helyzet, illetőleg az a rendszer, ahogyan a növendékek tanítása és vizsgáztatása történik. Az ezévi 16 katonanövendék, akik a IV. évfolyamot végezték, legnagyobbrészt olyanok, kik 2—3 év óta teljesítenek tényleges katonai szolgálatot, ami egyértelmű azzal, hogy a tanítóképzőnek csak I-ső osztályát végezték mint rendes növendékek s azóta, részben mint magántanulók, részben mint 4 hetes tanfolyam hallgatói végezték a következő osztályokat. Egy évi anyagot 4 hét alatt végeznek, egy év eltelte után a következő osztályt megint 4 hét alatt és igy tovább. Lélektani lehetetlenség, hogy az. ily rendszer mellett még az úgynevezett minimális színvonalat is elérni lehessen, pedig a bizonyítvány egyenlő értékű azokéval, akik esztendőkön keresztül fáradságos munkával érik el céljukat. Természetes, hogy ezt az oktatás ügye meg fogja érezni. Miután a rendszerben van a hiba, azon kell változtatni. A tanulókat nem lehet azzal büntetni, hogy azért, mert a haza védelmében legszentebb hazafias kötelességüket teljesítik, itthonlévő társaiktól elmaradjanak és 2, 3, sőt 4 évet is veszítve, annyi idővel később jussanak ahhoz az oklevélhez, melyet joguk lett volna megszerezni akkor, amikor annak ideje elkövetkezett. Tehát oly megoldást kell keresni, mely egyfelől a katonatanulók jogos érdekeit nem sérti, másfelől megadja a lehetőséget ahhoz, hogy az 7
