Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1918. szeptember

37 idején alig tett ki 6000 K-t s ma már közeledünk a 100.000 K-hoz. 10. Új tanári állások szervezésével teljessé tétetett a tanári kar. A mult évben szerveztetett és betöltetett a vallástanári állás is. Ez idő szerint tíz rendes tanára van az intézetnek, beleértve a gyakorlóiskola tanítóját is. Az intézet növendékeinek létszáma osztályonként 12—18 között mozgott, míg most — bár maximális számban 35, 40 tanulót veszünk fel egy-egy osztályba — ugyanannyit, sőt kétszer-háromszor annyit el kell utasítani, mert nem tudjuk őket elhelyezni. Ezen idő alatt létesült az internátus is, melyet évről-évre tökéletesítünk s melybe ez idő szerint közel 70 tanuló vétetett fel. A felszerelés a legkényesebb igényeket is kielégítheti, azonban az új épület emelése oly feladat, melyet mielőbb megvalósítani halaszthatatlan szükség. Ez évben létesült az intézet közéleimezője s most már e tekintetben is intézetünk önálló és saját háztartást vezet. A tíz rendes tanáron kívül két nevelőnőről és más szükséges alkalmazottról is történt gondoskodás. Az intézet tanulmányi működéséről egy országos nevü Schneller István, Dr. Tolnay Vilmos, Farkas Sándor teljes elismeréssel nyilatkoztak. Dióhéjban a fentiekben vázoltam az intézet legújabb fejlődését s most, amikor utolsó jelentésemet írom ez intézetről, nem mulaszthatom el, hogy meghatottan köszönetet ne mondjak mindazoknak — egyeseknek és testületeknek egyaránt — akik ez intézetnek ezen lélekemelően szép és rohamos fejlődésében közreműködni szívesek • voltak. Elsősorban elnöktársam: Dr. Zsigmondy Jenő felügyelő úr Őméltóságának mondok köszönetet, aki állandó figyelemmel kisérte ez intézetünk működését és sokszor igazán önfeláldozó példát nyújtva, segítette, támogatta és intézte annak minden fontos ügyeit. Az intézet bizottsága és tanári kara állandó buzgalmával, szíves fáradozásával példát szolgáltatott arra, hogyan kell egy intézetet önzetlenül szolgálni és a fejlődés útján előbbre vinni. Köszönetemet fejezem ki ezért úgy a bizottságnak, mint érdemes, buzgó, fáradhatatlan volt és jelenlegi vezetőinek, — köszönetemet a tanári karnak, amely önzetlenül szolgálta intézetünket, a tőle megszokott lelkes buzgósággal; köszönetemet fejezem ki Nikelszky Zoltán igazgatónak, mint aki ez intézetünk fejlesztésének kezdeményezője, vezetője és lelke s aki önzetlen fáradozással ez intézetnek él és működésével az egyházkerület teljes elismerésére magát érdemessé tette. 1917 szeptember 1-ével intézezetünk mint tanítónőképző kezdte meg működését. Évekig tartó küzdelem és hosszas fáradozás gyümölcse lett ez az intézet. De megszületett s működését a reformáció 400 éves évfordulójának évében, annak emlékére kezdte meg. Százan és ezren várták a kapuk megnyíltát s országszerte boldogan üdvözölték a megnyitás pillanatát, mely lehetővé tette,