Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

13 gyűlésünk az amerikai lutheránus egyházak nemzeti tanácsának 6. köszönetét kifejezze, tisztelettel javaslom, hogy a szeretetmunka végzésében kimerült s hetek óta betegen fekvő nemes barátunknak, Morehead professzornak fejezze ki őszinte tiszteletét és jókívánságait, hozzánk való változatlan sok nagy jóságáért. Mást úgysem tudunk neki adni, mint köszönetet és tisztességtételt. Amilyen megnyugtató az a tudat, hogy vannak a messze idegenben is jóbarátaink s amilyen jóleső a nyomorúságban a segítség elfogadása, éppen olyan kötelező is a segítségnyújtás azok részére, akik még nálunknál is szegényebbek és elhagyatottabbak. Ez indított arra, hogy felhívjam a kerület összes egyházait, adakozzanak az oroszországi hittestvérek emberfeletti ínségének enyhitésére. A gyűjtésnek nem volt nagyarányú eredménye, mert szokatlan még nálunk az idegenben élő testvérekkel való együttérzés. Az összegyűlt összeget Morehead professzor által juttatjuk el rendeltetési helyére. Itt kell megemlékeznem arról a történelmi jelentőségű eseményről, melynek augusztus 9—12-ig Koppenhágában részese voltam. A svájci, svéd, holland és amerikai protestáns egyházak vezetőinek kezdeményezésére, az európai protestantizmus mai helyzetének megismertetésére és felsegitése módjának megbeszélésére összeült az első világkonferencia. Majd a segítés módjára vonatkozólag azt a javaslatot terjesztettem elő, hogy a világ összes evangéliumi egyházában évenként egy megállapított vasárnapon gyűjtés tartassék. Az összegyűlt adományokat egy összegben, vagy megosztva egy-egy állam evangéliumi egyházának küldjék el, hogy azt a maga felerősítésére, esetleg egy-egy szükséges intézmény létesítésére használja fel. A gyűjtésnek ezt a vasárnapját nevezzék el a testvérszeretet vasárnapjának. Ezt az indítványomat a konferencia egyhangúlag elfogadta. Meg vagyok róla győződve, hogy a testvéri összetartozásnak ilyetén tényleges dokumentálása az evangélium egyházainak nagy erősödését fogja eredményezni. Kérem a közgyűlést, hogy ezt a nemzetközi kapcsolatot vegye helyeslőleg tudomásul és már most rendelje el, hogy felhívás esetén a testvérszeretet vasárnapját mindenütt tartsák meg. A külföldi érintkezés mélyítését én elsőrendű érdekünknek ítélem. Itthon dolgozni, külföldön barátokat és tanulságokat szerezni, a jövendő boldogulás utjának két kerékvágánya. Ezeken kell haladnunk. Juliusban Romániában és Erdélyben jártam, hol az evan- * gélikus egyház emésztő belső viszálykodását és az erdélyi evang. Landeskirchével fennálló ellentéteit sikerült eltompítanom. Amilyen megértéssel találkoztam a Landeskirche derék vezetőinél, ugyanolyan jóakaratú készségre leltem a tőlünk elszakított hittestvérek táborában is. Hiszem, hogy a szeptember végére kitűzött alkotmányozó közgyűlés meghozza a kívánatos eredményt, az egyház uj szervezkedését, ami nélkül a szétzüllés veszedelmének vannak kitéve. A román