Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1922. szeptember

10 6. felesleges ott, ahol már vannak egyesületek. Az Evang. Szövetség az evangélium realizálásának munkatere, ahol kiki a maga módja, tehetsége és hajlandósága szerint dolgozik. Az Evang. Szövetség keretében különböző kegyadományokkal megáldott hivők az evangélium egységesítő lelkének hatása alatt állnak, élnek és cselekszenek. Ezt a munkás evangéliumi lelket viszik be a családba, egyházba, társadalomba, közművelődésbe, kötelességteljesitésbe, közéletbe, egymással való érintkezésbe, a gyermekszobába csakúgy, mint a hivatalos helyiségekbe s a magán és társadalmi élet összes jelenségeibe. Az Evang. Szövetség a cselekvő egyháztagok munkás tábora, mely csakugyan az Isten országát igyekszik megvalósitani az evangélium által. Az Evang. Szövetség már több egyházközségben él és működik. Most már a kerületi Szövetség is megalakult. Kérem ennek örvendetes tudomásul vételét, de kérem azt is, hivja fel a kerületi közgyűlés az egyház lelkészeit, tanítóit és tanárait, felügyelőit és presbyteriumait, hogy az egyházépités munkáját minden irányban felvenni és ennek megkönnyítése céljából az Evang. Szövetséget felkarolni, egyházuk iránt való kötelességünknek tekintsék. Az elmúlt esztendőben is folytattam a kánoni látogatást egyházainkban. Ezúttal Békés megyét látogattam meg, ahol kilenc gyülekezet életébe nyertem bepillantást. Elismeréssel emelem ki és hálás szívvel köszönöm meg, hogy mindenütt a legnagyobb szeretettel és figyelemmel fogadtak. Csak Orosházán szomorodott el a szivem. Hogy miért, azt a jogügyi bizottság egyik előterjesztéséből, de különösen annak anteaktáiból ismerhetjük meg. Nem akarok erre most kitérni. Látogatásomról és annak eredményeiről sem akarok részletesebb jelentést tenni. Csak azt hangsúlyozom, hogy amilyen fárasztó, éppen olyan tanulságos is a kánoni látogatás. Sőt, ha többször megismétlődnék és a világi urak azt jelentősége szerint, kellő megértéssel fogadnák és megfelelő módon támogatnák, egyházunk újjászületésére és az alkotó munka fellendülésére hatalmas hatással lehetne. Hálásan kell itt megköszönnöm elnöktársamnak azt á szives és önfeláldozó kedvességét, hogy utam egy részén, a legnehezebbjén velem volt, megosztván a munka és az ut minden fáradságát. Ez utamban néhány szórványt is alkalmam volt meglátogatni. Elhagyott, elhanyagolt, prédának kitett, szánandó hittestvéreket is láttam. És megesett a szivem rajtuk, mert élő vád volt mind ellenünk, hogy nem törődünk testvéreinkkel. Ha azonban mi nem keressük fel ezeket az elhagyatott testvéreinket, majd felkeresik és elcsábítják a hitetlenek, vagy a másként hivők. Kérem a kerületi közgyűlést, adjon mellém egy missziói lelkészt, aki a szórványbeli híveket a lehetőséghez és a szükséghez mérten felkeresi és összegyűjti, gyermekeiket konfirmációra előkészíti, szenvedőiket megvigasztalja,