Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922
1921. október
17 is mindenkor áldott marad, mert ő igazán hűséges barátja és istápolója 6. volt mindig a két protestáns egyház testvéries együttműködésének. A tisztességet adó testvér, meleg együttérzésével kell itt megemlékeznem két érdemes testvérünk nyugalomba vonulásáról. Egyik Linder Károly békéscsabai lelkész, aki 50 éves tisztes munka után, másik Petrovics Soma szentesi lelkész, aki 25 éves esperesi és 50 éves papi szolgálat után az esperesi tisztségtől fáradtan félrevonul. A jól végzett kötelesség nemes öntudata és a kerület őszinte tisztelete és nagyrabecsülése édesitse meg az érdemes nesztorunk öregségének békességgel megáldott éveit. A meleg szeretet bizalmas és örvendező érzésével köszöntöm e helyről a dunamelléki ref. egyházkerület uj püspökét, Dr. Ravasz Lászlót, akinek megértő, testvéries együttműködésére szeretettel számítunk s akit a vezéri polcon mindnyájan bizalommal és tisztelettel üdvözlünk. Hasonló tisztelettel köszöntjük a dunántuli ref. egyházkerület uj főgondnokát, Dr. Balogh Jenő őkegyelmességét is, akinek működésére Isten áldását kérjük. Tiszteletünk és nagyrabecsülésünk, szeretetünk és ragaszkodásunk teljes mértékével hajtsuk meg azonban az elismerés zászlóját a mi szeretet kerületi felügyelőnk előtt is, aki most tölti be köztünk a hűséges -vezéri munka tiz esztendejét. Nehéz, komoly, próbás, hitet ingató évek voltak ebben a tiz esztendőben. Felügyelőnk azonban sem hitében, sem munkakedvében soha meg nem ingott, sem bölcsességében és hozzánk s egyházunkhoz való szeretetében meg nem fogyatkozott. A multak munkájáért mondjunk neki hálás köszönetet, a jövendőhöz pedig szeretetteljes bizodalmat. Végül meg kell még emlékeznem azokról az ifjú Timótheusokról is, akiket a szent szolgálatra kibocsátottam. Ezek: Erőss Gyula, Botyánszky János, Konecsny Sándor, Trucz Károly, Berényi Sándor és Balogh Ernő, akik közül csak Botyánszky János és Erőss Gyula maradt meg egyházkerületeinkben. Ez ifjú munkások táborba szállása is eleven intő jel a gondviselő Isten részéről számunkra, hogy akármiilyen nehéz és gondokkal terhes is a jelen, melynek igáját hordozzuk, a jövendő, Isten ajándékként készen vár bennünket. Azért ne csüggedjünk, hanem az ekeszarvára vetett kézzel és Istenbe bizó szívvel törjünk csak előre. Istennél az erő, Istennél a segedelem, Istennél a vigasztalás. Ezért „Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket. Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő szine előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat! (Hoz. 6. 1—3.) Ámen. Budapest, 1921 szeptember 22. _ _ p p , r F Dr. Raffay Sándor püspök.
