Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

18 5. 1919 november havában keresett fel, amikor a pillanatnyilag segélyre szorulók részére, meghatározott célokra 228,000 koronát bocsátott rendelkezésemre. Majd. 1920 márciusában is meglátogatott és akkor 1,113.600 koronát és 1000 dollár értékű élelmiszert utalványozott ki a nélkülözők szükségleteire. Harmadszor az amerikai általános . protestáns küldöttséggel együtt tett nálunk Morehead ur látogatást, mig negyedízben az amerikai lutheránus egyházi bizottság főtitkárának, Dr. Larsen urnák a társaságában ez évi szept. 9—10-én időzött közöttünk, mikor is 7.536,000 koronát és 5000 dollár értékű, mai kurzusban 1,350 000 koronát érő élelmiszert utalt ki a magyarhoni evang. egyház felsegitésére. E fejedelmi adományt még az ők ittléte alatt a püspökök és más egyházi tisztviselők bevonásával megállapított terv szerint, ugy igyekeztünk szétosztani, hogy e nagy anyagi* segítség minden részében egyházunk javára és erősödésére szolgáljon. Bányai egyházkerületünk ezen megismétlődő adományból 89,436 + 290,000 + 3.023,000 = összesen 3.402,436 korona és élelmiszerekben mintegy 700,000 korona támogatásban részesült. Nem ismerném az emberi természetet, ha nem tudnám, hogy mindezen még eddig példátlanul nagy segítség sem elegendő arra, hogy osztatlan örömmel élvezzük az amerikai testvérek segitő készségének az áldásait. De most csak egyetlen érzés lakozhatik mindenikünk szivében: a meleg hála, Isten és az ő Szentleikétől segítségre buzdult amerikai testvéreink iránt; és csak egy kötelesség várakozik reánk: a kegyes adományokat okosan és az egyház építésére használván, tisztelettel megköszönni azoknak, akik megértették és gyakorolják azt a gyönyörű törvényt: „Egymás terhét hordozzátok és ugy töltsétek be a Krisztus törvényét \ Akik pedig itt jártak köztünk, mint az evangéliomi hűség és a testvéri összetartás apostolai, Dr. Morehead biz. elnöknek és Dr. Larsen főtitkárnak fejezzük ki elismerésünket, hálánkat és igaz tiszteletünket. A külföldi érintkezések természetesen egészen uj egyházpolitika felvételére buzdítanak bennünket. Eddig a mi egész egyházpolitikánk nem volt más, mint egyensúlyozó művészet, egyrészt a napi politika előnyeinek kihasználása és a hátrányainak elkerülése, másrészt az egyéni érvényesülés biztosítása végett. A kettő közti ürt egymás kritizálása és egy-egy gyakorlatilag kevés értékű vitatárgy nyilvános megforgatása töltötte ki. Mostantól fogva azonban bele kell kapcsolódnunk a külföldi protestáns egyházak nagyszabású életének mozgalmaiba. El kell tőlük tanulnunk az egyetemes értékű célok és az egyházat épitő munkálkodás szolgálatát. Velük együtt kell dolgoznunk a Krisztus evangéliumának mindeneket átható diadalán. Ennek az uj szélesebbkörü, később majd nagyszabású alkotásokat is termelni képes egyházpolitika az amerikai lutheránus egyházzal kötött egy megállapodásunk, amelyet az egyetemes közgyűlés lesz hivatva elfogadni és életbeléptetni.