Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918–1922

1920. október

16 4. pénzt, hanem csak erkölcsi készséget és ker. lelket követeinek 3 amelyek becsületes, testvéries megvalósítása felbecsülhetetlen erőt kölcsönözne a ker., egyházak nemzetépítő nagy munkájának. De ha itthon nem találtunk is még most sem kellő megértésre, annál nagyobb örömünkre szolgál a külföldi testvérek megértő támogatásának tapasztalása. A külfölddel való közvetetlen érintkezés felvételét mindjárt az összeomlás után megkezdtük. Még 1918 novemberében megalkottuk a külföldi bizottságot, mely 22 megbízottat küldött ki a külföld kellő tájékoztatására. E megbizottaink azonban — sajnos — az entente hatalmak ellenséges érzülete és a semleges hatalmak tartózkodása miatt eleinte nem sok eredményt értek el. Svájcban és Hollandiában megrekedtek és sem ők nem érintkezhettek külföldiekkel, sem azokat nem engedték velük érintkezni. A küldöttek legnagyobb része tehát — visszajött. De részünkről Pelényi János és Dr. Leffler Béla, a reformátusok részéről Antal Géza, Viktor János, majd Dr. Boér Elek és az unitáriusok részéről Dr. Boros György tovább kísérleteztek a külföldön a külföld megnyerésére. Leffler Stockholmban szépen kitartott s lelkes felesége támogatásával szép munkát végzett és végez még most is szakadatlanul. Pelényi János hivünk pedig az első volt, aki a mult év őszén Londonba kijutott, majd onnét december elején átment Amerikába és végtelen nagy szolgálatokat tett a magyar államnak s benne evangélikus egyházunknak is. Meg kell itt emlékeznem Pelényi édesanyjáról is, aki máig is Hágában van és különösen a holland nép segítő, készségének felkeltésével és irányításával kötelezne le maga iránt a magyar nemzet egész társadalmát. A külföld tájékoztatására 1919. márciusában Dr. Pröhle Vilmos debreceni egyetemi tanár hivünk kíséretében magam is utrakeltem, hogy az északi semleges államok utján, amelyek jobbára egészen evangélikusok, a magyar nemzet fájdalmas óhajait és elmellőzött igazait a mindeneken kénykedve uralkodó entente hatalmakhoz eljuttassam. Istennek legyen hála, utunk nem volt eredménytelen. Dániában Fenger prépost közvetítésével eljuthattunk a király bátyjához, Bernadotte herceghez, aki elvállalta memorandumunknak Wilsonhoz és Loyd Georgehoz való elküldését. Svédországban pedig a velünk szemben amúgy is nagyon megértő és előzékeny Söderblom upsalai érseken kivül többeket megnyertünk ügyünknek s maga az anyakirálynő is fogadott bennünket és igen lekötelező módon tanúsította legmagasabb érdeklődését különösen evang. egyházunk szomorú sorsa iránt. A külföldi protestáns egyházakkal való közvetetlen érintkezés nagy fontosságát nem szükséges külön kiemelnem. A történet igazolja azt a meggyőződésemet, hogy nem az a jó egyházpolitika, amely apró-cseprő napi teendők szabályszerű elintézésében emészti